A magyar országgyűlés első ülése a Parlamentben

1896 június 8-a mozgalmas és parádés nap volt fővárosunk életében. Egész évben a magyar honalapítás ezeréves érvfordulóját ünnepelte az ország, a számos esemény egyik csúcspontjának mégis június 8-át tekinthetjük, amelyről így emlékezik meg a Vasárnapi Újság:

„Június 8-ika volt a nagy nap, az 1867-iki koronázás évfordulója, mikor a nemzet a legünnepélyesebb alakban járult a trón elé, hogy kifejezze hódolatát az alkotmányos király előtt. Ekkor nyilt meg az új országház, melynek első ülésére pompa közt vitték el a koronát, onnan pedig visszaszállították a királyi lakba.”
Elképzelhetjük, hogy milyen ünnepi hangulatba került a két város népe, hogy fejet hajthatott a Szent Koronának. Már reggel a Vérmezőn gyülekeztek a díszmagyarba öltözött bandériumok, akiknek az a kitüntetés jutott, hogy a koronázási ékszereket a Mátyás Templomból, Budáról a Lánchídon át Pestre, az újonnan felépült Országházba kísérhették. Az 1885 óta épülő Parlament még nem készült el teljesen, de a Kupolaterem már fogadóképes volt a jeles eseményre. Az építkezés igen sokáig tartott, csak 1904-re fejezték be teljesen, ám ezen a napon „az új országház előtti hely lett a főváros igazi nagyvárosi tere.”
Ezen a helyen már tíz órától folyamatosan érkeztek nemcsak az előkelőségek és a diplomáciai meghívottak, hanem a városi lakosság is igyekezett jó helyet találni, hogy részese lehessen az ünnepélyes eseménynek. Nem akármilyen látványosság lehetett ez a pompás felvonulás az egyszerű polgár életében. A főbejárathoz hintóval érkeztek a főrendi tagok és a képviselők, természetesen mind díszmagyarba öltözve. A diplomaták és a külföldi követek díszes tribünükön várakoztak a menet megérkezésére, majd besétáltak az épületbe. A főhercegek és főhercegnék udvarhölgyeikkel szinte észrevétlenül érkeztek meg, és ők egy oldalbejáraton mentek fel az ünnepség helyszínére. Az ülésre már elkészült a márványoszlopos díszlépcsősor is, itt mentek fel a vendégek a kupolához, „mely csupamárvány és szobor. Ott van a márványtábla is, abba bevésve az 1896. évi VII. törvényezikk, mely az ezredévről szól, s mely egyszersmind elrendeli, hogy a törvényezikk az új országházban június 8-ikán felolvastassék. A kerek teremnek templomszerű hatása van. Szines ablaküvegeken, a magasból szűrődik át a világosság. A bejárattal szemközt gyönyörű sátor alatt állítottak emelvényt a koronának ”- mutatta be az ünnepélyes helyszínt a korabeli újság. Miután mindenki megérkezett, és elfoglalta helyét az alkalomra felállított díszpáholyokba, fél tizenkettőkor megkezdődött a Parlement első ülése.
„Az országos díszülés rövid volt. Az elnöki helyet gr. Károlyi Tibor, a főrendiház alelnöke és Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke foglalták el; (…) Gr. Károlyi Tibor szép, hazafias beszéddel nyitotta meg az ülést, melynek egyetlen tárgya a honalapítás ezredéves emlékéről szóló törvény felolvasása, s a törvény azon rendelkezésének végrehajtása, hogy a törvényhozás hódolatát fejezi ki az uralkodó előtt. Szilágyi Dezső elnök hívta föl Gyulai Pál jegyzőt a törvény felolvasására, s végül ő fejezte be az ülést e szavakkal: «Éljen a király!» Az egész teremben viszhangzott ez a lelkes kiáltás.”
Itt még nem volt vége az előkelő események sorának, a díszes menet visszakísérte a koronázási jelvényeket a Királyi Palotába. A Szent Koronát, a jogart, az országalmát, a kardot és a palástot hagyományosan a koronaőrök felügyelték. A mostani körútja után is ők zárták el gondosan az ékszereket külön ládáikba, sőt miután a koronát biztonságba helyezték, a törvényben meghatározott személyeknek kellett lepecsételniük a tárolót.
Kora délután a budai palota tróntermében fogadta a király és a királyné a díszülésről érkezőket, majd az országgyűlés elnöke mondott beszédet, amelyre Ferenc József meleg szavakkal válaszolt. „Bensőbb érzelmesseggel és hévvel a magyar király már századok óta nem beszélt a nemzethez. A király magasztalta a magyar nemzet erejét, lángoló haza- és szabadságszeretetét, államfentartó képességét. Mig a történelem följegyzésére méltó jelenet végbe ment, a gellérthegyi fellegvár ágyúi dörögtek; majd a Dunán horgonyzó Szamos nevű monitor ércztorkai szólaltak meg. Az egész városban hallani lehetett a királyi szavak eme dörgő kíséretét. De a királyi szavakat a villám röpítette szerteszét, mindenfelé a művelt világban.” -számolt be az ünnepélyes eseményről a Vasárnapi Újság.
Írta: Ádám Eszter