Székelykapu kiállítás Szejkefürdőn
Erdély szívében, Székelyudvarhelytől néhány kilométerre található Szejkefürdő (Băile Seiche) a sokak által ismert gyógyvizes üdülőtelep, amely Orbán Balázs író, történész, néprajzi gyűjtő, nyughelyén létrehozott székelykapu-kiállítással is büszkélkedhet.
A kiállításnak helyet adó úgynevezett Borvízoldal egykor Orbán Balázs tulajdonát képezte, akit végakarata szerint egykori birtokán, a szejkefürdői domboldalon helyeztek örök nyugalomra.
A síremlékhez vezető úton, székelykapukból álló sor került kialakításra, melyből az utolsót Orbán Balázs állíttatta halála előtt két évvel, 1888-ban. A sírnál aprólékosan faragott kopja és arcképét ábrázoló bronz dombormű emlékeztet a Székelyföldön mai napig nagy tiszteletnek örvendő közéleti személyiségre.
A székelykapu kiállítás nem csak tisztelgés a „legnagyobb székely” előtt, de kialakítása egyben az udvarhelyszéki kapuk díszítőművészeti hagyományának megmentését is célozta. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gondozásában, magánszemélyek közreműködésével létrejött kiállításon ma már 14 székelykapu fogadja a látogatókat, melyek közül a legrégebbi az 1818-as évszámmal ellátott, Fenyédről származó.
A székelykapu elnevezés a díszített kapuépítmény általánosan használt megnevezése. A legaprólékosabban kimunkáltak Székelyföldről származnak, ám nem kizárólag ezen a vidéken terjedt el a kapuállítás szokása. A 17-18. században már Fogaras, Kalotaszeg, Aranyosszék nemesi udvarházai előtt is állítottak kapukat, ám a köztudatban mégis a székely vidékhez kötődnek.
A székely famesterségek közül a székelykapu faragása a legművészibb forma, amely kifejezi az adott terület hagyományait, jellegzetes utcaképet adva az egyes falvaknak. A legdíszesebb ornamentikával bíró kapuk Udvarhelyszéken készültek (Fenyéd, Zetelaka, Máréfalva) és itt a mai napig nagy számban megtalálhatóak. Az itteni mesterek a kapu faragásának sajátos módját használták, ezért a technikáról írott kapunak is nevezik az ittenieket. A természetben előforduló virágok, növények, madarak stilizált formában jelentek meg a díszesen kimunkált, gyakran színesre festett kapuzaton, melyhez általában piros, fehér és zöld festéket használtak.
Bár a díszítésben eltérések figyelhetőek meg, a kapuk szerkezeti felépítésében állandó jegyek vannak: minden kapunak van gyalogos és fogatos bejárója, s a három kapulábat szemöldökgerenda köti össze. Egy összeállított és kifaragott kapu felállításához 8 emberre volt szükség. A tetejére általában galambdúc került, vagy egyszerű tetőszerkezet, amelyet a felállítást követően készítettek el.
A hagyományos székely vendégszeretet – szimbolikus értelemben legalábbis – nem engedi meg a kapu bezárását, amely mindig tárva-nyitva áll az arra járó előtt, ahogy erről egy korabeli kapufelirat is tanúskodik: „E kapu gazdája az igaz embert szeretettel várja. Ezen kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja, merre kell bejárni.”