Kolostorként épülhetett a hatalmas szibériai építmény

A Groningeni Egyetem csapata orosz szakértőkkel összefogva új datálási módszerrel vizsgált egy dél-szibériai építményt. Az orosz-mongol határnál fekvő Por-Bazsin a 8. században épült, 215-ször 162 méteres, külső, agyagból emelt falai pedig 12 méter magasak. A komplexumot az ujgurok építették, funkcióját azonban eddig nem tudták felderíteni.

Margot Kuitems, a Groningeni Egyetem munkatársa szerint először pontos kormeghatározásra volt szükség ahhoz, hogy kiderítsék, melyik kagán adott parancsot az építésre. A korszak leleteit szénizotópos vizsgálattal elemezve néhány évtizedes pontossággal tudják datálni. Kuitemsnek és kollégáinak ennél precízebb kormeghatározásra volt szükségük, ezért egy új módszert fejlesztettek ki.

2013-ban Mijake Fusza japán kutató egy évgyűrű-vizsgálat során felfedezte, hogy 775-ben látványosan nőtt a szén 14-es izotópjának (C-14) szintje. Ezt az anyagot elemzik a szénizotópos kormeghatározás során is. Kuitemsék ezt felhasználva vizsgálták a por-bazsini famaradványokat, a C-14 csúcsát keresve az évgyűrűkben. A csapat az építmény fából készült alapjából gyűjtött be mintákat, melyeknek 45 évgyűrűje és kérge volt. Az izotóp szintje a 43. gyűrűben ugrott meg, ez azt jelenti, hogy a fákat 777-ben vágták ki. A szakértők még azt is meg tudták állapítani, hogy az utolsó, részleges gyűrű tavasszal keletkezett.

Korábban egy másik lelőhely felirata alapján a kutatók arra jutottak, hogy a komplexumot 750-ben kezdték el építeni. Ekkor Bajan-csor kagán volt az ujgurok uralkodója, 777-ben viszont már Tengri-Bögü, aki áttért a manicheista vallásra. A kutatók szerint az építményt is kolostorként alakíthatták ki. Tengri-Bögü utóbb, 779-ben antimanicheista felkelés áldozata lett, ez magyarázatot adhat arra, hogy Por-Bazsin látszólag miért nem volt sosem használatban.