Pest első gyógyfürdője

Történt ugyanis egy újságíróknak szervezett bemutató 1913. június 13-án, ezután pedig számos lelkendező írás jelent meg Pest első gyógyfürdőjéről. Június 16-án délelőtt pedig ünnepélyes megnyitót tartottak, amikor a reprezentatív vendégeknek mutatták be a fürdőpalotát. A korabeli sajtónak köszönhetően nemcsak az eseményekről, hanem az új városligeti attrakció nagy sikeréről is kapunk egy kis ízelítőt.

A megnyitó ünnepségen a belügyi államtitkár rövid beszéde után Márkus Jenő tanácsos, az építkezés lelkes támogatója és menedzselője, kérte fel Bárczy István polgármestert, hogy vegye át komplexumot a főváros nevében. A főpolgármester, főkapitányok, tanácsosok, bizottsági tagok és további hivatali megbízottak vettek részt a díszes eseményen. Délutánra pedig már a népes közönséget is fogadták a gyógyvizes medencék.

Széchenyi fürdő egy 1929-ben készült felvételen.

Forrás: Fortepan

Artézi-fürdőből Széchenyi fürdő
A Széchenyi fürdőt gyakran emlegették Artézi fürdőnek, ugyanis 30 évig üzemelt egy kisebb, egyszerűbb változata a városligeti tó Nádor-szigetén. Ugyanabból a Zsigmondy Vilmos által fúrt kútból táplálták termálvízzel, amely aztán a gyógyfürdő vizét is adta. A mérnök 1868-ban kapott megbízatást a fővárostól a fúrásokra, hogy a majdani a kút vizével öntözzék a Városligetet és táplálják a tavat. Zsigmondy sokáig nem járt sikerrel, mígnem tíz évvel később 960 méter mélyről 73 Celsius-fokos termálvíz tört fel.
A kút forró vize kén és egyéb ásványianyag-tartalma miatt gyógyító hatású. A szerény Artézi fürdőt eredetileg sem szánták hosszú életűnek, mert a főváros vezetése turisztikai és közegészségügyi lehetőséget is látott a pesti termálvízben. (Eddig még csak Budán léteztek gyógyvizes fürdők.) Először Czigler Győző kérték fel a palota terveinek elkészítésére. Azonban nem született érdemi döntés az ügyben, a kész rajzok tíz évig egy fiókban pihentek, mire újra napirendre került a fürdő megépítése, az építész már nem élt. Szerencsére kollégája Dvorák Ede ismerte jól a terveket, ő végezte el rajta a még szükséges módosításokat, amire a fővárost megadta az építkezési engedélyt.

A kezdetleges Artézi fürdőt nem sokáig siratta korabeli sajtó, mert ámultak az újonnan felépült Széchenyi fürdő szépségétől és modernitásától:
„Az elmúlásnak ez a bánatos akkordja azonban korántsem vigasztalan, ha valamivel messzebb vetjük a pillantásunkat és szemünkbe ötlik az uj Széchenyi-fürdő hatalmas, művészien szép épülete. A Hamupipőke meséje elevenedett meg előttünk — kőbe formálva. A régi fürdő rejtett kincseivel, alig ismert értékével a szegény kicsi Hamupipőke a nagy a bűvös csoda előtt. A Széchenyi-fürdő fejedelmi köntösében, a szépséges leányzó, annak utána, hogy már észrevette a — királyfi, vagyis a főváros” – írta a Budapesti Hírlap a megnyitás utáni napon, majd ámuldozó beszámolójában tért ki arra, hogy Európa egyik legnagyobb gyógyfürdője épült meg.

„Mi hozzátesszük, hogy nemcsak a legnagyobb, de egyben a legszebb, legizlésesebb fürdője is öreg kontinensünknek. Vitatkozni is lehetne róla: szükséges-e ennyi művészi szépség és érték egy olyan épületben, a melyben végezetül és a legfontosabb valami a — víz. A víz gyógyít és nem a mozaik festmény, ha még oly remek is, és nem a pompás szobormű, a csodaszép váza, a süppedő szőnyeg, ha még oly kellemes is mindez a szemnek, és a minden müveit ember lelkében ott lappangó esztétának. (…) Valami kellemes, megnyugtató és fölemelő érzés az, amely elfogott bennünket, amikor a fürdő hatalmas kupolacsarnokába beléptünk. Itt voltaképp nem is vall semmi arra, hogy fürdőben vagyunk. Ez a rengeteg csarnok, művészi pompájában méltó vesztibülje lenne bármely kulturintézetnek, akár egy szépművészeti múzeumnak is ” – folytatta az álmélkodást az újság.

A fürdőpalota korabeli luxusszolgáltatásai
Az épületet nagyobb egységekre osztották föl: magánfürdőkre, férfi- és női gőzfürdőkre valamint férfi- és női népfürdőkre. A három részlegbe különböző árú belépőket lehetett váltani. A főbejárat nagy kupolacsarnokából két szárny nyílt, itt alakították ki a gőzfürdőket nemek szerint. A Széchenyi fürdő vezetősége büszkén reklámozta újítását, miszerint megvalósították a férfi-női külön fürdőzést. Európa-szerte ez dívik már, ezzel szemben Budapesten még a „szégyenletes szokás” élt, az együtt fürdőzés. Sőt, a gyerekek és idősebbek elválasztására is ügyeltek, nehogy erkölcstelen viselkedésre adjanak alkalmat. A gőzfürdőkhöz a földszinten és az emeleten 135 férfi és 59 női „vetkező-fülkét” helyeztek el. Az öltözőkből az „előmósdók”-ba jutott a vendég, majd a forró vizes medencékhez, mellettük a dörzsölő helységek, gőz és légkamrák találhatóak. Langyos és hideg vizes medencéket is alakítottak itt ki, valamint pihenőhelyiséget.

A fürdőpalota legelegánsabb szolgáltatása a magánfürdős részleg, melynek kényelméről és modernitásáról így számol be a Budapesti Hírlap: „Mindjárt a folyosóról nyílnak az úgynevezett szalon-thermál fürdők. Ezek a fürdők két részből állanak. Elől van egy kis szalon, kanapéval, tükrös toalett-szekrénnyel. asztallal, székkel. Beljebb következik maga a fürdőszoba, ideálisan ízléses és felülmúlhatatlanul higiénikus berendezéssel. Fehér majolika lapokkal borított medencében van a víz, még pedig négyféle: forró és hűtött thermál-víz, valamint forró és hűtött édes víz. A thermál-víz szolgál a kúra céljaira, az édes víz a lemosásra. A medence mellett van egy lefödött, nikkeles tartó, amely arra szolgál, hogy a fürdőhöz szükséges fehérneműt melegítse. Minden kabinban van zuhany is, a mely forró, hűtött vagy középhőfokú vizet szolgáltat. A szolgák hívásához elegendő egy gomb megnyomása, mely azonban nem csengőhöz, hanem a kabin ajtajánál lévő villamos lámpához szolgál s a fény kigyulladása figyelmezteti a személyzetet. Van ezenfelül minden kabinban villamos óra, továbbá egy másik óra, a mely azt az időszakot jelzi automatikusan, ameddig a kabint egy-egy vendég használhatja.”

A fürdő pártfogója, Márkus Jenő, lelkesen beszámolt a megnyitón egy másik újításról, hogy megtiltották az alkalmazottaknak a borravaló elfogadását, s „igy a személyzet mindenkihez egyformán udvarias lesz és, igy képtelenség, hogy bárkinek is panaszra lehessen oka” – magyarázta a tanácsos úr a sajtónak. Aki mégis eltette, azt elbocsátották. A dolgozók magasabb bérébe belekalkulálták ezt a plusz honoráriumot, hogy kisebb legyen számukra a csábítás. Ezzel szerették volna elérni, hogy minden vendég ugyanolyan minőségi szolgáltatást kapjon a belépőjéért.

Így néz ki napjainkban a Széchenyi gyógyfürdő épületkomplexuma.

Forrás: WikimediaCommons/Civertan

Modern technikai vívmányok és stílusos elegancia
A Széchenyi fürdő gyógyvizes medencéit a Hősök terénél fúrt kútból táplálták. Az onnan kinyert 73 Celsius-fokos forró víz elvezetését és ideális, fürdőző hőmérsékletűvé hűtését összetett és bonyolult rendszerrel kellett megoldani, melyet a kor legmodernebb technikájával valósították meg.  Naponként 750 000 liter forró vizet szivattyúztak ki a kútból, amelyet a fürdő nem hasznosított egyszerre, külön gyűjtőmedencében tárolták. A forró víz hűtését a Knuth-féle vízhűtővel oldották meg. A felforrósodott termeket a friss városligeti levegővel szellőztették.

A Budapesti Hírlap lelkendezve mutatta be a medencéket felügyelő irányítóközpontot is: „A fürdő számos medencéjének vízzel való ellátásának egész munkáját egyetlen középponti helyiségből végzik. Erre a célra egy olyasforma kapcsoló tábla szolgál, a milyet a villamvilágítás céljaira használnak. Erről a tábláról bármely pillanatban leolvasható, hogy melyik medencében mennyi és milyen hőfokú víz van, vagyis a személyzet mindig és mindenütt tájékozva van, a nélkül, hogy a gépházat egy percre is el kellene hagynia. Ez a bámulatos Knuth-féle kapcsoló tábla egy helyiségben van a Ganz-féle kapcsoló táblával, úgy hogy a vízellátáson kívül a világítás és erőfejlesztés is egy ember által és ugyanegy időben ellenőrizhető.” A Knuth-termékek neve sokszor visszaköszön, ugyanis Knuth Károly cége gyártotta le a csővezetékeket és a vízellátáshoz, keringetéshez szükséges eszközöket is.

A modern elektronikai vívmányok mellett a fürdő berendezésére is különös figyelmet fordítottak: a üvegmozaikkal díszített kupolacsarnok pultjait, a ruhatárat és pénztárat, az értékmegőrzőt és öltözőket mind tölgyfából készítették el úgy, mint azokat az elegáns bútorokat, amelyeken a vendégek megpihenhettek. Nem szabad megfeledkezni a elegáns szobrokról, díszkutakról, aprólékos kerámiaborításról és a felfestményekről, amelyek hozzájárulnak a palota milliőjéhez.

A fürdőpalota népszerűsége megnyitása óta töretlen, bár átesett pár átalakításon, bővítésen például az 1920-as években. A becenevén „Szecska” nemcsak a korabeli újságírók, hanem a fővárosiak, sőt mára a világ kedvence lett, csak bírja a szép kort megélt „Hamupipőke” az ostromló rohamokat.

Írta: Ádám Eszter