A Szabadság-szobor New Yorkba hajózik

Az emlékművet Franciaország ajándékozta az Amerikai Egyesült Államoknak az ország fennállásának száz éves évfordulójára. Így ünnepelték meg a francia forradalom óta tartó szövetségüket. Édouard de Laboulaye történésztől származott az ötlet, és a francia nép adakozásából szerették volna a nemes ajándékot kivitelezni. A szobor elkészítésére a megbízatást a szintén francia Frédéric-Auguste Bartholdi kapta meg, aki nagy örömmel kezdett el dolgozni rajta, hogy 1876-ra, az évfordulóra elkészüljön. A szükséges pénz azonban nem gyűlt össze időre, és a hatalmas szobor apró darabjainak szállítását hosszasan szervezték. A teljes műremeket  1884. nyarára fejezték be, sőt egy évig álldogált Párizsban a hajójára várakozva.

Bartholdi egy egyiptomi útja során merített ihletet nagy méretű alkotásához, amikor Abu-Szimbelben járva az ókori templomok gigantikus kőalakjai teljesen elvarázsolták. Tanulmányozni kezdte a kor építészetét, és megszállottja lett az óriási köztéri emlékműveknek. A Szuezi-csatorna felavatására egy nagyratörő javaslattal állt elő. A rodoszi kolosszushoz hasonlót, ámde egy nőalakot vizionált a csatorna északi pontján található egyiptomi Port Said kikötőbe, Egyiptom elviszi a fényt Ázsiába névvel. A tervet a helyi vezetők túl költségesnek ítélték meg, így nem valósult meg. A női kolosszus megépítésének gondolata azonban nem hagyta nyugodni a mestert, s végül elkészülhetett a franciák Egyesült Államoknak szánt ajándékaként. Különböző feltevések léteznek arról, kiről mintázhatta a nőalakot: édesanyjáról, egy muszlim földműves asszonyról, vagy egy római istennőről? – valószínű örök rejtély marad.

Arról viszont vannak bizonyítékok, hogy a szobor szerkezetét Alexandre-Gustave Eiffel tervezte. Rajzai Barry Lawrence Ruderman Antique Maps gyűjtő oldalán megtekinthetők. Neki köszönhető, hogy a New York-menti öböl kis szigetén álló szobor mai napig dacol a tengeri viharokkal. Még az utolsó pillanatokban is módosított a fáklyát tartó kézen, hogy a lehető legbiztosabban álljon. A világ több helyéről ismerjük időtálló remekeit, akár az Eiffel-tornyot, vagy az irodája tervezte budapesti Nyugati pályaudvart.

A Szabadság-szobor darabjai: lábujjak és a fáklya fölső kerete.

Forrás: Getty Images

A Szabadság-szobor egyes darabjai már 1876-ra megérkeztek az amerikai kontinensre, sőt, a fáklyát tartó kezet Philadelphiában a Centenáriumi kiállításon, majd a Madison Square Parkban mutatták be a közönségnek, hogy hírverést csináljanak és adományokat gyűjtsenek a különleges alkotásra. A történet végkifejlete a hölgy 1885-ös behajózása a New York-i kikötőbe. Ezután kezdődött a kirakós játék, a darabok összeszerelése. Az elemek mellé, segítségül a felállításhoz Franciaországból pontos kézikönyvet és pár markos legényt is küldtek. Minden egyes darabon rajzok és jelek vezették rá a fémmunkásokat az összeillesztés mikéntjére. Először a talpazatot építették meg, majd az Eiffel tervezte vázra rögzítették a kézi erővel megmunkált rézelemeket, így formálódott meg lassan a lepelbe öltözött nőalak. Jobb kezében fáklyát, a balban pedig egy táblát tart 1776. július 4-ei dátummal, amely évszám a Függetlensági Nyilatkozat elfogadásának és az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének kikiáltásának napjára utal. A Szabadság-szobor 45 méter magasságával akkoriban New York legmagasabb építményének számított. 225 tonna tömegét a hölgy bizonyára eltitkolta volna. Végül az emlékművet 1886. október 28-án avatták fel ünnepélyes keretek között. Az Amerikai Egyesült Államok 100. születésnapjára készült alkotást úgy nevezték el: „Szabadság – Beragyogja a világot”. Azóta pedig a szabad világ, az emigránsok Újvilághoz fűződő reményeinek szimbólumává vált.

Írta: Ádám Eszter