Romjaiból épül újjá a 700 éves vár

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, pontosabban a Hernád völgyétől keletre járunk, ahol egy szarvat formázó meredély tetejére épült a 13-14. században a vár.

„Tulajdonképpen ószláv nyelven a Regéc szavunk is szarvat jelenti” – világít rá az összefüggésre Pető Zuszsa ásatásvezető, majd hozzáteszi: „legrégebbi leleteink a bronzkorból valók, ami alapos bizonyíték arra, milyen fontos lakhelyként tartották számon e környéket már az ősidőkben is.”
A várról szóló első ismertforrás a 13. századból való. Később, a 15. században az épületegyüttes már a Várhegy teljes platójára kiterjedt. Aztán a 16-17. században a középső vár területére reneszánsz stílusú kőfaragványokkal díszített palotaépületeket emeltek. Ezek díszes erkéllyel, festett boltozattal, drága kályhákkal felszerelt fogadótermek voltak, a földszinten pedig a pékáru sütésére szolgáló kemencékkel ellátott rész helyezkedtek el. Pincéjében a tartósításra is használt borecetes hordókat őrizték. Itt érdemes megjegyezni, a középkori borok alacsonyabb alkoholtartalma miatt hamarabb romlottak, vagyis ecetesedtek, amit így tartósításra tudtak tovább hasznosítani.



Regéc legfényesebb időszakát a 17. század közepén, a Rákócziak birtokába kerülésével, a két nagyasszony, Báthory Zsófia (1623-1680) és Zrínyi Ilona (1652-1703) irányítása alatt élte. Utóbbi „egy igencsak kemény kezű asszony hírében állt. Például halálbüntetéssel sújtotta azokat az őröket, akiket háromszor rajtakapott, hogy akár csak pillanatokra is elszunnyadtak szolgálatuk alatt” – meséli Pető Zsuzsa.
Miután Thököly Imre kuruc hadvezér török fogságba került, a Habsburgok haditanácsának döntése értelmében 1686-ban gyújtották fel és tették védhetetlenné Regéc várát. „Igazából a közhiedelemmel ellentétben nem várrobbantásról, sokkal inkább használhatatlanná tételről beszélünk. Történészek számításai alapján óriási mennyiségű puskapor kellett volna ahhoz, hogy felrobbantsák az erősségeket. Tehát a gyakorlatban a bástyák sarkai alá ástak puskaporos hordókat, ezeket robbantották fel és a sarkok megsemmisítésével rontották el a védműveket. Nekünk sikerült találni ilyen árkokat!” – oszlatja el a tévhitet Pető Zsuzsa.
Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese hozzáfűzi: „Sokszor halljuk azt, hogy Nyugat-Európában és a Felvidéken milyen sok vár van, bezzeg nálunk a Habsburg ármány miatt odalettek a várak. Ez Regécen pont így van, de talán a kurucok még több várat rontottak el. Sőt, nekik még nagyobb érdekük volt ezt tenni, mert nem állt rendelkezésükre kellően képzett haderő ahhoz, hogy ilyen nagy építményeket kézben tartsanak.”
A várak történetéből a legendák sem hiányoznak, Regécen történetesen egy férjezett asszonyról, Doleszné Pankóról (Panka), aki boszorkányos cselekedetei miatt a 17. században több ízben raboskodott a vár tömlöcében. A csúnya beszédtől kezdve a kézrátéttel való betegségek, végtagfájdalmak előidézésén vagy gyógyításán át a töltetlen puskával való lövésig sok mindent írtak a számlájára. Ha háromszor ráköszönt egy bodzafára, az beszélni kezdett hozzá. A börtönből többször megszökött, de negyedik alkalommal végérvényesen beírta nevét a vártörténetbe: leugrott a Kútbástyáról, majd béklyóit hátra hagyva elrepült – tartja a legenda.


A regéci vár helyreállítási munkálatai évek óta folynak. 2015-ben rekonstruálták a négyszintes lakótornyot, jelenleg is szépül a reneszánsz palotaszárny. Ennek során helyreállítják a Középső vár keleti részét, és újjáépül egy, a 16. század közepén és második felében épült, emeletes reneszánsz palota. A nagy méretű pincének a kibontásán túl az idei ásatási szezonban a páterek házának alépítményét, a keleti falszoros feltöltődését, a későbbiekben a várudvar korábbi építési korszakához tartozó maradványait is vizsgálják a Nemzeti Múzeum szakemberei. A helyreállítás összesen közel 1000 négyzetméternyi épületrészt érint, amelyből 384 négyzetméter padló alatti szint.
A helyreállítás előtt a nehézségek miatt sokszor gépészeti segítséggel együtt szükséges a terület régészeti feltárása, amelyből az itt állott épületek történetére, építészeti részleteire vetülhet fény, valamint az előkerülő leletek a vár korábbi történetére, egykori lakóinak életmódjára is adatokkal szolgálnak.


Pusztai Tamás, a Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi főigazgató-helyettese a várkutatás alapjait emelte ki: térinformatikus és geodéta szakembergárdával és a legkorszerűbb műszerekkel dolgoznak. Ilyen a ’lidarral’ szerelt drón. Segítségével milliméter pontos felvételeket készíthetők a terület minden eleméről. Mind a régész, mind pedig az építész munkáját alapozhatják meg ilyen magaslati felvételekkel.
Látogatói szempontból a szakembergárdának a leendő kiállítások berendezésében, megalkotásában is kiemelt szerep jut. Ugyanis: általános és már-már sablonos tárlatok helyett komplexebb, interaktívabb ismeretátadásra adódik lehetőség akkor, ha akár tájrégészt, vagy állatcsontokkal foglalkozó szakértőt is bevonnak a folyamatba. Ennek érdekében tevékenykedik e szervezet Regécen.
Írta és fényképezte: Sarusi István