Így élt egy macska a középkori selyemútnál

Egy friss tanulmány alapján 1300 évvel ezelőtt a kazah pásztorok előszeretettel tartottak macskákat – számol be a Phys.org. A németországi Luther Márton Tudományegyetem, a Tübingeni Egyetem és a kazahsztáni Korkit-Ata Kizilorda Állami Egyetem csapata egy, az egykori selyemút mentén azonosított állat maradványait analizálta. Az Ashleigh Haruda vezette csapatnak sikerült rekonstruálnia a kandúr életét. Úgy tűnik, az állatnak nem volt túl könnyű sorsa, több csontja is eltört az élete során. Ennek ellenére megérte az egyéves kort, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy a korabeliek gondját viselték.

A csapat a dél-kazahsztáni középkori városnál, Dzsankentnél folytatott ásatásokat. A településen főként nomád úzok laktak. Harudáék a feltárás során egy teljes macskacsontvázra bukkantak, ami kifejezetten ritkaságnak számít. A szakértők szerint az állatot eltemethették, ez is segíthette maradványai fennmaradását.

A kutatók először a csontokról készült 3D képeket és röntgenfelvételeket tanulmányozták, ekkor derült ki, hogy a macska többször megsérült. A lelet izotópos elemzése az állat táplálékáról is árulkodott, úgy tűnik, a példány több fehérjét fogyasztott, mint a térség többi macskája, illetve kutyája. Mivel élete végére fogai többségét elvesztette, valószínűleg emberek etették.

Haruda szerint meglepő, hogy a macskákat a térségben már a 8. században házi kedvencként tartották. Az úzok jellemzően olyan állatokat tenyésztettek, amelyeknek gyakorlati haszna is volt, ilyenek többek közt a kutyák, amelyek segítettek a haszonállatok terelésében.