Erődtemplomok Erdélyben

Erdély erődtemplomos falvai (Nagybaromlak, Berethalom, Kelnek, Prázsmár, Szászfehéregyháza, Százkézd, Székelyderzs) 1993 óta szerepelnek az UNESCO világörökségi listáján.

Az erődítmények eme sajátos formái elsőként a 13. századi szász falvakban jelentek meg. Az akkoriban meglehetősen gyakorinak számító török és tatár betörések elleni védekezésül, a falvak lakossága erődépítésekbe kezdett. A 15. század közepétől már 250 település rendelkezett erődtemplommal, amelyek köré kisebb falvak települtek.
Az erődítmények megerősített falait lőrésekkel, szuroköntőkkel és egyéb védelmi eszközökkel látták el, míg belső udvarukban templom kapott helyet és raktárak, ahol a környékbeli családok biztonságba helyezhették élelmiszerkészletüket, vagy egyéb értékes ingóságaikat. A különféle húskészítmények, gabonák ilyetén tárolása olyannyira megszokottá vált, hogy békeidőben is előszeretettel alkalmazták.


Az erődök falában kialakított tárolókat a belső udvarból lehetett megközelíteni. Az egyes tárolók az erődfal magasságáig, több szinten helyezkedtek el és a sorszámozott ajtókhoz kizárólag a raktár tulajdonosa rendelkezett kulccsal. Az éléstárakat meghatározott időközönként (általában heti 1-2 napon) lehetett felkeresni és kinyitni, hogy a család heti hús és gabonaszükségletét magukhoz vegyék. A háziasszonyokra ilyenkor nagy felelősség hárult, hiszen pontosan kellett megbecsülniük a család heti szükségleteit és akár egy váratlan vendég betoppanásával is számolniuk kellett. A falu gyakran szájára vette azt a háziasszonyt, aki idő előtt kifogyott az élelmiszerből.
Az erődöket folyamatosan őrizték, külső támadás esetén a lakosság is a belső udvarban, vagy ki-ki a maga raktárában került elhelyezésre. A prázsmári erődtemplomban például – gondolva az elhúzódó védekezésre – iskolatermet is kialakítottak a menedéket kereső családok gyermekei számára. A berendezett iskolaterem az erődtemplomot felkeresők számára jelenleg is eredeti berendezési tárgyaival együtt látogatható, csakúgy, mint néhány helyiség, amelyet egykori szász használati tárgyakból rendeztek be ugyanitt.


A prázsmári erődtemplom Brassó város közelében fekszik, felekezete evangélikus, a Barcaság legjelentősebb templomerődjeként tarják számon. Az 1200-as évek elején épült templom köré hármas védőfalrendszert alakítottak ki, melyből a külső gyűrű magát a települést védte. Az erőd falában 275 kamra került kialakításra, amelyeket többszintes, fa lépcsős állványzaton lehetett megközelíteni. A templomban megtekinthető Erdély legrégebbi szárnyasoltára is.
Hargita megye büszkesége, a székelyderzsi erődtemplom további érdekességekkel büszkélkedhet. Az unitárius felekezetű templom belső falát 15. századi színes freskómaradványok díszítik, melyek Szent László királyunk legendáját mesélik el.


A templom építését –hasonlóan a prázsmári templomhoz – itt is az 1200-as években kezdték el, a várfalakat és a bástyákat csak az 1500-as években húzták köré.

A várfalon belül egykor gyilokjáró (körfolyosó) helyezkedett el, amely védelmi feladatok ellátására lett kialakítva, azonban a 18. század végével már elsősorban tárolásra használták, így tetővel ellátott „színeket”hoztak létre ahol hatalmas ládákban tárolták a falu lakosainak különféle ingóságait.
A 18. századra az erődtemplomok elvesztették védelmi funkciójukat, de a szász falvakban sokan még a 19-20. században is az erődítmények tornyában őrizték legféltettebb értékeiket.