National Geographic Magyarország

Egy növénygenetikus és egy művészettörténész fogott össze a különleges vizsgálat érdekében: miként követhető növényeink, gyümölcseink átalakulása az évszázadok, évezredek festményei segítségével?

Ha ránézünk egy régi festményre, amelyen élelmiszernövények vannak, mint például a barokk remekmű Gyümölcsös stand Frans Snyderstől, megfigyelhetjük azokat a korabeli gyümölcsöket, zöldségeket, amelyek az adott kép készültekor közismertek voltak. Snyders képén számos gyümölcs, mint a szőlő vagy a barack ismerős lehet, azonban van rajta modern korunk számára ismeretlen is: a dinnyeszerű, de fehér húsú, fekete magvú gyümölcs alul, a kép közepén. Vajon tehetségtelen volt a festő, és azért nem ismerjük fel e növényt? Snyders a gyümölcsöket bemutató csendéletek, piaci és konyhai jelenetek, vadászesemények elismert festője volt, a 17. század egyik legjobbjaként tartják számon, így talán nem a tehetségével lehet a hiba.

Ive De Smet növénygenetikus és David Vergauwen művészettörténész, akik jó barátok, először jó néhány éve, az Ermitázsban látták a Gyümölcsös standot, és miután csodálkozva döbbentek rá arra, hogy nem ismernek fel mindent a képen, lassan megszületett a közös kutatás ötlete, amelyről a Smithsonian Magazin számolt be. „Vergauwen szerint, ha Snyders festményén valamilyen formájúnak, színűnek látunk egy gyümölcsöt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az a valóságban is úgy nézett ki” – mondta De Smet. A két szakember rádöbbent, hogy a festményeken keresztül vissza lehet követni a növénynemesítést, egyes növények múltját.
Vannak barátok, akik teniszezni, vagy pecázni járnak együtt, Ive és David múzeumokat látogatnak, más szakemberekkel találkoznak, és megpróbálnak minden lehetséges információt összegyűjteni a modern élelmiszerekről, kultúrnövényekről. (A két kutatónak nem ez az első közös munkája, egy tavalyi tanulmányukban a görögdinnye, illetve a szamóca múltját vizsgálták hasonló módszerrel.)

A műalkotások azzal járulnak hozzá a növényeink múltjának megismeréséhez, hogy különböző történelmi időpontokban mutatják be az adott növényt. Egy olasz kutató, Isabella Dalla Ragione reneszánsz festményekkel hasonló vizsgálatokat végez. Az a célja, hogy olyan növényeket keressen rajtuk, amelyeknek a mezőgazdaság modernizációja során felhagytunk a termesztésével, mert pl. lassan növekednek, vagy épp nem lehet gépesíteni a termesztésüket. Ezt a kutatást jól kiegészíti De Smet és Vergauwen munkája, hisz ők a mai gyümölcsök korábbi alakjait vizsgálják.

Mennyire lehet megbízni abban, hogy hiteles egy festményen a gyümölcs ábrázolása? A két kutató ehhez a rózsát használja referenciaként, e virágot kb. 5000 éve „háziasítottuk”, jól ismert, jól dokumentált a múltja, így egy festő hitelességét ellenőrizni lehet azzal, hogy miként ábrázolta e növényt.

Nem könnyű azonban a feladat: az online múzeumi katalógusokban sokszor olyan apró indexképek szerepelnek a festményekről, hogy azokon nem lehet felismerni, vajon érdemes-e esetleg felkeresni a múzeumot miatta. A másik probléma, hogy számtalan alkotás magánkézben, vagy nem látogatható gyűjteményekben van, így ezekhez emiatt nem lehet hozzáférni. „Ha egy érdekesnek tűnő 17. századi paradicsom ábrázolás egy spanyol kolostor konyhájában van, amely a nagyközönség számára szinte soha nincs nyitva, nagy az esély rá, hogy e kép létezéséről se fogunk tudni. Épp ezért az emberek segítségét is kérjük, ha valaki tud a kutatásunkhoz információt adó festményről, az jelezze nekünk!” Az eddig vizsgálatokról és a belőlük leszűrt módszertani információkról a kutatópáros a Trends in Plant Science szakfolyóiratban tette közzé a tanulmányt. Aki szeretné segíteni a munkát, az a kutatókkal fölveheti a kapcsolatot a tanulmányukat közlő folyóiratban megadott emailcímen.

#növénynemesítés