A magyar szabadságharc amazonja

1830. augusztus 15-én született Zágrábban, gazdag horvát kereskedők gyermekeként jött a világra. Fiatalon Bécsbe került, ahol gazdag nagybátyjánál nevelkedett. Részt vett 1848. márciusában a bécsi forradalomban, mert ahogy Jókai Mór: A női honvédhadnagy című tárcájában írta róla „a szabadság mámora a 18 éves leány lelkét is elragadta”.

Lebstück Mária emlékiratait a Hadtörténeti Közleményekben is kiadták, innen ismerhetjük fordulatos életének történetét. A bécsi forradalomhoz kötődő élményeiről így mesélt: „éppen lemenni készültem a belvárosba, hogy magamnak egy kalapot vásároljak. Ugyan is a Deutschmeister-ezred tisztikara táncmulatságot rendezett és erre bennünket is meghívott. Én nagybátyámékkal tartottam volna együtt. Amint a bevásárlásból visszatérni igyekeztem, ez már nem sikerült, mert a város kapui le voltak zárva. Az utcák tömve emberekkel és én is belekerültem az áradatba. A drága kalap természetesen egészen tönkrement. A tolongásban megkérdeztem: Mit jelent ez a sokadalom? és itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom.”
A fiatal lány ekkor döntötte el, hogy ő is csatlakozik a felkelőkhöz, eladta ékszereit, hogy férfiruhát és csizmát vásároljon belőle, haját pedig rövidre vágatta. Az öltözetét biztosító susztertől még egy igazolást is kapott, hogy inasaként ő fogja teljesíteni helyette a szolgálatot, és máris őrségbe állhatott. Innen indult katonai pályafutása, és Károly vadászként vonult be a magyar hadtörténetbe, ugyanis női mivoltát sokáig sikerült eltitkolnia.

Első ütközetei a magyar szabadságharcban
Papírok nélkül szökött meg Bécsből, és elhatározta, hogy nővéréhez megy Győrbe. Ott sem maradt sokáig, másnap beállt a Habsburg fővárosból már ismert Giron őrnagy német légiójába. 1848. december 25-én délben felesküdött – zászló híján – az ágyúra, következő napon pedig már megütközött Windischgrӓtz seregével. Ekkor harcolt a horvát- és németajkú honvédleány először a magyar földön.

Katonai pályáját tiroli vadászként folytatta, ekkor kezdték Károly vadászként nevezni. A vadászcsapatok megjelenése új színfoltot jelentett a magyar honvédseregben, ugyanis a jól célzó rövid csövű puskával ellátott gyalogos katona nem volt itthon ismeretes. Ezek az alakulatok Magyarországon élő osztrák és német önkéntesekből szerveződtek. Mária a Witalis Söll vezette csapathoz csatlakozott.

Hadnagyi kinevezését egy merész akciójának köszönhette: három lovas vette üldözőbe, de ő egy fűzfa fedezékéből kettőt lelőtt, míg a harmadik ezután menekülőre fogta. Voltak szemtanúi e hősies cselekedetének, azonnal elő is léptették.

„Otth nevű kapitány elvezetett engem Dembinszky tábornokhoz, aki ezekkel a szavakkal fogadott: »Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz, ma megszolgált az arany kardbojtért!« És ott a csatatéren hadnaggyá nevezett ki. Dembinszky még nem tudta, hogy fehérnép vagyok. A vezérkar távolról látta, hogy védekezem a három lovassal szemben.” – emlékezett vissza Mária.

Katona pályafutásának következő állomása, amikor Károly huszárnak állt. Vadásztársaival részt vett még  egy utolsó ütközetben, ahol bal keze megsebesült. Az ispotályból kikerülvén megkapta huszár egyenruháját, kardját, sarkantyúját és Luci nevű szép barna lovát. Jókai Mór tárcájában elragadtatással írt róla:
„…visszatérve Tokajba, (saját szavai szerint) erősen udvarolt lóhátról a szép hölgyeknek. Az is csodálatra méltó, hogy egy leány, a ki először ül lovon, olyan biztosan ura tudjon maradni a nyeregnek, kantárnak és a kengyelnek, meg a lovassági nehéz kardnak, hogy rögtön rohamra mehessen s lovas harczban verekedjék; ehhez valami őserejű dæmoni temperamentum segítheté; de hát ilyesmi nem volt ritkaság: hanem hogy azután még a szép hölgyek előtt is képes legyen lóháton a nyalka ficzkót adni: ehhez már virtuozitás kellett.”

Máriának újabb küldetésben kellett helyt állnia, a ráosztott feladat szerint 23 szekérnyi lőport és töltényt kísért Komáromba. A viszontagságos úton többször szembe találta magát az ellenséges császári csapatokkal, egy ponton még a szállítmányt kísérő emberei is magára hagyták. Végül sikeresen megérkezett a szállítmánnyal. Mészáros Lázár hadügyminiszter ezen tettéért Károlyt kinevezte főhadnagynak.

Károly alterego lebuktatása
Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy nem vette észre senki a seregben, valójában egy katonanővel harcoltak együtt. Lebtsük főhadnagy visszaemlékezéseiben több lebukásról is beszámolt, így környezetében egyre többen tudták, hogy Máriával vállalnak bajtársiasságot.

Egyik alkalommal például, mikor hadifoglyokat kísért Debrecenbe „midőn a foglyokat átadá, a vendéglőben összegyűlt katonatisztek egyike ráismert: »hisz ez Mari kisasszony!« Valaha a bécsi rokonoknál udvarolt a leánynak: onnan emlékezett rá. Tagadni nem lehetett. Annál szívesebb volt a bajtársi üdvözlés. A tisztek egy albumot szereztek s abba beleirták az emlékmondataikat »Károlyhoz«„ – írta meg Jókai Mór Károly katona felfedésének történetét. Másik alkalommal egy orvos buktatta le, aki a fején vérző katonatisztet akarta ingjétől megszabadítani, így neki is sikerült felfedni Mária titkát.

Károly főhadnagy élete bővelkedett csatatéri kalandokban, de regénybeillő életéből a romantikus szál sem hiányzik. Buda ostrománál szerelembe esett Jónák József tüzérparancsnokkal, a tábori pap eskette össze őket.

A magyar szabadságharc már a vége felé járt, amikor Mária fogságba került, és Arad várába zárták. Ott szülte meg első gyermekét. Fiát külön engedéllyel tudta megkereszteltetni. Ez alkalomból találkozhatott szintén fogságban lévő férjével és mutathatta be neki közös gyermeküket. Több hónapnyi rabság után internálták Zágrábba, ahol a helyiek ellenségnek tekintették. A magyarok ellen harcolt Jellasics bán azonban – mivel anyai ágon rokonok voltak – védelmébe vette a hősies tetteiről ismert Máriát, de ő nem érezte magát otthon szülővárosában. Ahogy megtehette, visszaköltözött Magyarországra, és feleségül ment Paché Gyula volt 48-as honvédhoz. (Az előző házasságot az életfogytig börtönre ítélt első férj, Jónák József, felbontatta.) Második ura halála után Budán tanítóskodott, majd fiához költözött. Elszegényedve élt, varrásból, mosásból tartotta el magát.

Jókai Mór hírét vette a női főhadnagy izgalmas történetének, felkereste és lejegyezte életét. 1892. márciusában a Pesti Hírlapban jelent meg cikke, amivel szeretett volna a hős katonanő segítségére lenni, ezért arra kérte az olvasókat, küldjenek a honvédnőnek némi adományt. Lebstück Mária ez idő tájt már nagyon beteges volt, 1892. május 29-én Újpesten halt meg. Sírhelye máig fellelhető az Újpest-Megyeri temetőben, sőt, utcát is neveztek el róla.

Írta: Ádám Eszter