A legenda szerint itt imádkozott Szulejmán a mohácsi győzelemért

A mohácsi csata vitathatatlanul a magyar történelem egyik legsúlyosabb katonai veresége, amit az oszmán történetírás az egyik legnagyobb győzelemként tart számon. Ilyen nagy jelentőségű csata meglehetősen kevés akadt az Oszmán Birodalom mintegy 600 éves történetében.
Azóta is rengeteg a kérdés. Például, hogy hol is volt a csata tényleges helyszíne, az a hely, ahol 1526. augusztus 29-én maga I. Szulejmán szultán imádkozott a győzelemért? A tudományos rejtély régészeti kutatási előzményei után, a 2018 és 2020 közötti legújabb régészeti vizsgálatok eredményeit járja körül az a mohácsi csata évfordulóján közzétett tanulmány, amelyet a Pécsi Tudományegyetem kutatói publikáltak. A Pap Norbert és Fodor Pál vezette kutatócsoport szakemberei szerint ugyanis az 1526. évi mohácsi csata helyének meghatározásában a fennmaradt források alapján rekonstruált földrajzi környezet egyes elemei is a segítségünkre lehetnek.

„Fontos igazodási pontunk a Duna jobb parti árterén kialakult mocsár, a Vizslaki-rét, ahol az ütközet során többen lelték halálukat. Másrészt innen húzódott Nagynyárádig az egykori folyómeder vagy árok, amely mentén a csata zajlott és ahol az eddig előkerült öt tömegsírt is feltárták. Harmadrészt meg kell említenünk a Sátorhelyi-hátat, vagyis a hosszan elnyúló dombot, amely mögött a szultán tábora volt, illetve a domb alján egy falut, Földvárt, ahol az ellenség az ágyúkat állította fel. Mindezek mellett azonban nem szabad megfeledkezni arról, a Mohácstól néhány kilométerre délre felállított, győzelmi emlékműről sem, amely egy kiemelkedésre épült. Most egy évszázados vita végére került pont annak bizonyításával, hogy a Szultán- vagy Császárdomb (Hünkár tepeszi) megfeleltethető a Törökdombnak” – mondta Kitanics Máté, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont, Történeti és Politikai Földrajzi Kutatási Centrumának tudományos munkatársa.

A Törökdomb 17-20. századi térképeken

Forrás: Szerkesztette: Gyenizse Péter

 

A Törökdomb egy, a rómaiak által emelt mesterséges kiemelkedés a Duna ármentes teraszának keleti peremén, amelynek tetején – valószínűleg a 3. század végén, a 4. század elején – egy római őrtorony épült. Valamivel több mint egy évszázadig vigyázhatta a határt és a közlekedési utat, de a domb története a rómaiak távozása után sem ért véget. Evlia cselebi török történetíró, aki 1663-ban járt a helyszínen, a következőkről számolt be: „Jelenleg a dombon egy fából készült kioszk van, melyet Haszán pasa budai vezír építtetett. Van egy bővizű kútja. Szulejmán kán e halmon imádkozott széttárt karokkal, s midőn az összes harcos áment mondott, láthatóvá váltak a hitetlen keresztesek alakjai, s gázi Báli bég és Hüszrev bég előcsapatai a hitetlen sereggel csatázni kezdtek.”

Bár a legendát, hogy a szultán a dombon imádkozott, a kutatók egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják, annyi bizonyos, hogy 1630-1631-ben Haszán budai beglerbég itt alakította ki a mohácsi csata első emlékezeti helyét. Mohács 1686-os visszafoglalása után azonban a keresztények a Császárdombot szimbolikus értelemben is visszafoglalták: a Törökdombon egy kis fakápolnát építettek, ami a mohácsi csata első keresztény emlékezeti helyeként szolgált az 1770-es évekig.

„Bár ezt követően a kápolna elpusztult, az egykor itt állt, sátor alakú oszmán pavilonról a helyet délszláv formában még egy ideig Sátoristyének nevezték. Ez szolgáltathatta az alapját annak a másik legendának, miszerint a halmon a csata idején Szulejmán szultán sátra állhatott. A Sátoristye, Sátorhely elnevezés később a közelben kialakuló uradalmi központra szállt, a dombot pedig ezután egyre gyakrabban Törökhalom vagy Törökdomb néven említették” – magyarázta Kitanics Máté.

A tudósok a mohácsi csata egyik legfontosabb útmutató pontján, a Törökdombon 2018 és 2020 között végeztek terepbejárásokat és fémkereső műszeres lelőhely-felderítést. Ennek során római és középkori pénzeket, használati eszközöket, illetve olyan fémtárgyakat találtak, amelyek kifejezetten az egykor itt álló oszmán pavilonhoz és fakápolnához köthetők. A geofizikai felmérés azt is megmutatta, hogy a domb megmaradt részén hol bújhatnak meg az egykori római őrtorony falmaradványai és a későbbi kora újkori épületek fennmaradt alapjai.

Sok kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan, ezért folytatódik a terület történeti földrajzi rekonstrukciója, a csatára, annak előzményeire és következményeire vonatkozó források újraértelmezése, új dokumentumok feltárása, a régészeti kutatások kiterjesztése. A kutatók a jövőben például az Evlia cselebi által is említett oszmán kori kutat is szeretnének beazonosítani, amely a domb keleti falának omladéka alatt rejtőzhet. Arra is választ ígérnek, hogy az egykor itt állt római őrtorony, az oszmán pavilon és a keresztény kápolna körül milyen is lehetett a mindennapi élet.

A mohácsi csata egyértelműen megpecsételte a középkori Magyar Királyság sorsát. És bár a keresztény hadak bátran harcoltak, végül katasztrofális vereséget szenvedtek. Az ezt követő polgárháború az állam „széttöredezéséhez”, az oszmán hódítás pedig az ország három részre szakadásához vezetett.

Írta: Jeki Gabriella