Különleges akusztikája lehetett a Stonehenge-nek

Egy új tanulmány szerint a Stonehenge állókövei erősítőkként funkcionálhattak, a visszaverődés révén pedig a beszédet és a zenét is felhangosíthatták – számol be a Live Science. A hatás, így a kövek visszhangja is, valószínűleg lenyűgözhette a hallgatóságot, melynek tagjai legfeljebb barlangokban és kanyonokban tapasztalhattak hasonló jelenséget.

Trevor Cox, a Salfordi Egyetem munkatársa és kollégái az 5 ezer éves műemlék geometriailag pontos modelljét használták fel. A csapat hónapokat töltött el a modell létrehozásával, összesen 157 kő mását kellett megalkotniuk. A szakértők a modell több helyénél, kívül és belül is felmérték a zajszintet, az elemzés során hasonló technikát használtak, mint a koncerttermek és operaházak modelljeinek akusztikai vizsgálatakor, az 1930-as évek óta.

Bár a valódi Stonehenge akusztikáját régóta elemzik, a műemlék ma már jóval kevesebb követ tartalmaz, mint történelme fénypontján. Cox szerint az eredeti, teljes építmény egészen másként viselkedhetett, ha a hanghatásokról van szó.

Az eredmények alapján a külső gyűrűben keletkező hangot az állókövek gyűrűje 10-20 százalékkal erősítette fel a nyílt tér zajaihoz képest. Az elemzés azt is felfedte, hogy a benti beszéd és zene kevéssé hallatszott ki, ezért fontos lehetett a szertartások során az építményen belül tartózkodni.

Bár az adatok lenyűgözőek, Cox kiemelte, hogy a Stonehenge akusztikája messze nem volt tökéletes. Az építményt az idők során többször átalakították, a kövek elmozgatása azonban kevéssé hatott a hangvezetésre. Ez azt sugallja, hogy a korabelieknek inkább az építmény megjelenése, és nem a hangzása volt fontos.