Balkezes viking harcos sírjára bukkantak Norvégiában

Norvégia középső részén, a ma Vinjeøra nevet viselő, Trondheimtől délnyugatra lévő településen hunyt el az a viking harcos, aki mellé a kardját, harci szekercéjét, lándzsáját és a pajzsát is elhantolták. Ma, mintegy 1100 évvel később, Astrid Kviseth régész a sírja fölé görnyedve aprólékosan tisztogatta a kardot, majd kiemelve a földből ő volt az első, aki a viking kor óta eltelt sok évszázad után először a kezében tarthatta a fegyvert, számolt be a Norwegian SciTech News, a Norvég Műszaki Egyetem hírportálja.
„Eléggé meglepett, hogy milyen nehéz volt a kard” – mondta Kviseth, miután egy kipárnázott dobozba helyezte a viking fegyvert. „Igencsak nagy erő kellett ahhoz, hogy valaki használni is tudja!”

Astrid Kviseth kipárnázott dobozba helyezi át a talajból óvatosan kiszabadított fegyvert

Forrás: NTNU University Museum

Kié is volt ez a sír, s a benne lévő leletek? „Az a tény, hogy teljes fegyverzettel együtt temették el, arra vall, harcos volt a viking korban, vagyis a korai középkorban, amikor a legtöbb harcos a maga ura volt, és saját farmmal is rendelkezett” – magyarázta Raymond Sauvage, az NTNU (Norvég Műszaki- és Tudományegyetem) egyetemi múzeumának régésze, a feltárások projektmenedzsere.

A feltárásokat Vinjeøra falucskát átszelő európai E39-es főút bővítése miatt végzik, egy viking kori farm és temetkezési hely a vizsgálataik tárgya. „A korabeli törvények szerint a farm tulajdonosának saját fegyvert kellett szereznie, először harci szekercét és pajzsot, azután később lehetett lándzsája és kardja is” – mondta Sauvage. „Ami igazán különlegessé teszi ezt a sírt, az az, hogy az elhunyt bal oldalára helyezték a kardját.”

A hasonló, fegyvereket is tartalmazó sírokban az elhunyt jobb felére szokták tenni a kardot, ez ugyan kissé furcsa, ha azt nézzük, a valóságban a harcos a derekának bal felére kellett felkötnie a kardot, hogy jobb kézzel gyorsan elő tudja rántani. „Kissé rejtélyes, hogy mégis miért, szinte kizárólag a jobb oldalon vannak a kardok ezekben a sírokban. Az egyik elmélet szerint azért, mert az alvilág, ahová a harcosok is jutottak a haláluk után, a fenti tükörképe” – magyarázta Sauvage. Mit jelenthet akkor az, ha az eredetileg a földi életnek megfelelően, vagyis a balon helyezkedik el a sírban a kard?
„A harcos talán balkezes volt, és ezt is bekalkulálták a túlvilági életébe? Nehéz megmondani” – magyarázta Sauvage.
A feltehetően balkezes harcos sírja három másikét részben átfedve került elő, őket a terület egyik halomsírja melletti árokban helyeztek végső nyugalomra. Nem tűnhet túl nagy megtiszteltetésnek, ha egy harcost az árokba temetnek el, de valószínűleg mégis az lehetett.
„Számos olyan sírt találtunk itt, amelyeket többször használtak, legtöbbször ugyanazokba a sírgödrökbe, vagy részben a régebbi sírokba temették az embereket. Egyértelműen fontos volt, hogy valamelyik korábbi sír közelébe, vagy a halmok körüli árokba kerüljön a halott”  – tette hozzá Sauvage.

Lehetett ennek szimbolikus jelentése, például a család ősének fontosságát hangsúlyozhatták így, és az elhunytak a túlvilági életüket a farmon folytathatták, s az ősök sírja a farm tulajdonviszonyait is igazolta.

Egy nő sírja lehetett az, amelyből számos gyöngy, illetve egy olló és egy bross is előkerült.

Forrás: Raymond Sauvage, NTNU University Museum

Ugyanezen halomsírt övező árokban még egy különleges sírra rábukkantak: az elhunyt, akit a viking korban, vagy kicsivel ezt megelőzően elhamvasztottak, a sírmelléklete alapján valószínűleg nő lehetett: egy ovális bross, egy olló, és gyöngyök voltak vele eltemetve. Amitől viszont igazán különlegessé vált e sír, az a benne talált igen nagy mennyiségű csontmaradvány. A vaskorból való hamvasztásos sírokban jellemzően csak 25 deka körüli csont marad fenn, ebben viszont több kilóra való volt. Nem ismert, hogy miért szokott oly kevés csont előkerülni csak az átlagos sírokból.

„Erről meglehetősen keveset tudunk. A sagák leírásai alapján tudjuk, hogy az ősök csontjait mágikus hatásúnak tartották, ezek például erőt adtak, vagy betegségeket gyógyítottak. Így könnyen elképzelhető, hogy a hiányzó csontokat aktívan használták valamilyen szertartáshoz” – tette hozzá Sauvage.

A kutatók alig várják, hogy kiderüljön, mi rejtőzik a viking kardot borító korrodált réteg alatt.
„A restaurátor-laborban majd röntgennel bepillanthatunk a rozsda alá, s talán valami díszítésre, vagy a pengébe hegesztett mintázatra bukkanunk. Izgalmas felfedezések lesznek! – mondta Sauvage.