Különös temetkezési szokás a középkorban

A bizarr nyughelyek hátterében számos ok állhat, a középkorban például bizonyos bűnözőket élve temettek el, sok régióban pedig a vámpíroktól való félelem miatt utóbb megbolygatták a csontokat. Egy friss tanulmányban a szakértők egy, a középkori és kora újkori német területekre jellemző szokást, az arccal lefelé történő temetkezést vizsgálták.

A Berni Egyetem antropológusai a mai Svájc, Ausztria és Németország területén feltárt 95 nyughelyet elemeztek, a kutatók többek közt a földrajzi elhelyezkedést, a temetkezés sajátosságait, a halott korát és nemét, illetve a sír korát mérték fel. A szakértők szerint a középkorban sok esetben az elhunyt külön kérésére történt a furcsa temetés. Mivel ezek a sírok gyakran kápolnáknál vagy templomoknál találhatóak, elképzelhető, hogy az arc lefelé fordítása az isten iránti tisztelet egyfajta jele volt. III. Pipin frank királyt is ily módon helyezték örök nyugalomra.

Később, az 1300-as és 1400-as években egyre nőtt a hasonló temetkezések száma, ezzel párhuzamosan pedig egyre inkább kiszorultak az ilyen sírok az előkelő temetkezési helyekről. A nyughelyek ugyanakkor felszentelt földekben maradtak, ami azt sugallja, hogy nem bűnözőket, esetleg csak kisebb vétségeket elkövető személyeket temettek el arccal lefelé.

Érdekes módon a bizarr sírok számának növekedése egybeesik azzal a korszakkal, amikor az élőhalottakról szóló történetek terjedni kezdtek a térségben. A német folklórban az ilyen vámpírszerű teremtményeket nachzehrernek nevezték, Amelie Alterauge és kollégái szerint ezeket gyakran a járványok kitörésével is összefüggésbe hozták.

A csapat úgy véli, hogy a 14-17. századi járványok miatt a korabeliek az élőhalottaktól is elkezdtek jobban félni, ezért temettek el több és több embert arccal lefelé. Természetesen elképzelhető, hogy a hasonló temetkezésekre egyéb magyarázatok is vannak.