Az összecsukható ernyő története egy kis magyar faluban kezdődött
Feiszt Görgy, a szombathelyi levéltár volt igazgatóhelyettese 2007-ben egy különös csomagot kapott. A vasegerszegi tanító, Németh György küldte a dobozt egy dossziényi régi dokumentummal.
A tanító szenvedélyesen gyűjtött mindent, ami régi, a kollekciója a „fogpiszkálótól a társzekérig” terjedt. Többek közt Uraiújfalu padlásain is körülnézett, ugyanis innen származott második felesége. Így bukkantak rá a Balogh-fivérek irataira és ahogy átnézte a tanító a papírokat, érezte, hogy fontos dokumentumokra bukkant. Mivel ismerte Feiszt úr feleségét, és tudta, hogy ő levéltáros, átadta az egész dobozt tanulmányozásra, és hogy őrizzék meg ők. A csomag különféle nyelveken írt szabadalmi bejelentéseket és egy rozzant állapotban levő, fekete selyemből készült, összecsukható esernyőt rejtett – talán a zsebben hordható ernyők egyik prototípusát.
De kik is azok a Balogh-fivérek? A géplakatos Balogh Károly 1881-ben született Ostffyasszonyfán, iparát Sárváron tanulta, segédként dolgozott Sopronban, Sárváron, Bécsben, Badenben, 1906-ban lett önálló. Balogh Kálmán 1893-ban született, szakmáját fivérénél sajátította el. A nevezett lakatosműhelyt 1920-ban ketten alapították. A műhelyben a napi rutinon túl új találmányokon is törték a fejüket – 1938-ban például a köznyelvben ma már tompított fényszóróként ismert „fényirányító-szabadalom” ügyében leveleztek a hatósággal. Azt a választ kapták, hogy ezt a technikát a „Bosch cég már kitalálta”. Akad a papírok közt egy rejtélyes gázmosókészülék tervrajza is, de azt még csak nem is sejtjük, hogy milyen célt szolgált volna.
1923-ban azonban sikeresen védették le a zsebben, táskában is elférő apró, összecsukható esernyő ötletét. A szabadalmi kérelmet egyszerűen egy számla hátoldalárara gépelték le két évvel korábban, 1921-ben. A szombathelyi királyi közjegyző által hitelesített védjegyokirat szerint a Balogh-féle összecsukható esernyő Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Lengyelországban kapott szabadalmi védettséget. Bár sok internetes forrás Hans Hauptot jelöli meg az összecsukható ernyő feltalálójának, és az információk szerint, ő öt évvel később, 1928-ban szabadalmaztatta saját verzióját.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért pont Uraiújfalun volt szükség kicsire összecsukható esernyőre és nem a ködös Albionban? De nem csak ez az egyetlen rejtély az ernyő körül. Nem tudjuk, a levéltárban őrzött doboz az első prototípust rejti-e vagy egy valamivel később gyártottat. Arra sincs semmilyen megbízható adat, hogy ezeket elkezdték-e gyártani, árulni, és ha igen, hol? Sőt. Azt sem tudhatjuk, tényleg ez volt-e az első összecsukható ernyő, hiszen csak a magyar szabadalmi hivatal internetes keresőjén több korábbi szabadalmi dokumentumot találunk összecsukható, zsebben hordható esernyő vagy ernyő kulcsszavakra. Egy levéltárosnak, történésznek mindenesetre szép kutatómunkát jelenthetne az ernyő útjának felgöngyölítése.
A kreatív Balogh-testvérek neve már-már feledésbe merült, de az utóbbi években Uraiújfaluban felelevenítették emléküket. 2019 augusztusában már a 12. alkalommal rendezték meg az esernyő-fesztivált. A Balogh család szellemi hagyatékát a Vas Megyei Értéktár szellemi örökségei közé is felterjesztették, így olyan nevezetességekkel kerülhet majd egy sorba, mint a Kőszegi vár, a Vasi Skanzen vagy éppen a Jeli Arborétum.
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – travellina.hu