A vártnál ősibb találmány a rozsdamentes acél

A modern rozsdamentes acél készítésének technológiáját a 19. század elején dolgozták ki, úgy tűnik azonban, hogy a távolabbi múltban is ismertek hasonló ötvözetet.

Olyan, alacsony krómtartalmú acélra bukkanhattak a régészek az iráni Chahaknál, amely a 11. században készült – számol be a ScienceAlert. A különleges anyagból fegyvereket és páncélokat hozhattak létre, az ellenálló acél jóval megelőzte az ipari forradalom hasonló termékét.
A rozsdamentes acélban a magas krómtartalom védi az ötvözetet. Bár a most felfedezett anyag összetételében eltért a modern rozsdamentes acéltól, így is jelen volt benne a króm. Rahil Alipour, a University College London munkatársa és a csapat tagja szerint ez a legkorábbi bizonyíték a krómacél készítésére, a vizsgálatnak köszönhetően ráadásul olyan kémiai nyomokat is azonosítottak, melyek segítségével később a múzeumi gyűjteményekhez tartozó fémtárgyakat is elemezhetik.
Bár Chahak ma egy kis település, a perzsa korban acéltermelő központ volt. A friss tanulmányban a szerzők azt írják, egy korabeli forrás vezette őket a felfedezésre: az iratban egy ruszaktadzs nevű anyag szerepel, melynek jelentése égetett. A kutatók arra gyanakodtak, hogy ez kromitra utalhat.
A készítési módszer rekonstruálása nem volt egyszerű. Az egyik problémát maga a nyelvezet jelenti, de az is kihívást jelentett, hogy a technológiai leírást az írástudó elit tagjai rögzítették, akik nem találkoztak testközelből az eljárással, és így tévedhettek is a bemutatáskor. Utóbb, a régészeti vizsgálatok során végül sikerült kromit nyomaira bukkanni abban a salakban, amely a 10-12. századi acélkészítés során keletkezett. A mintát pásztázó elektronmikroszkópos felvételek segítségével azonosították, a megtalált salakszemcsékbe zárt acél kb. 1-2 tömegszázalék krómot tartalmazott
A perzsa acél rozsdamentességéhez a foszfor is hozzájárulhatott, amely anyag egyébként Delhi vasoszlopában is megtalálható. Ez az időszámítás szerinti 4-5. században készült.