Ő volt a tizenötödik aradi vértanú

A nyelvújító, irodalomszervező Kazinczy Ferenc és gróf Török Sophie legkisebb gyermeke a család Zemplén megyei birtokán, a Kazinczy által Széphalomnak elnevezett Kisbányácskán (ma Sárospatak része) látta meg a napvilágot. A jakobinus mozgalomban való részvétele miatt börtönbüntetést elszenvedő Kazinczy szabadulása után folyamatosan anyagi gondokkal küszködött, legkisebb fia születésekor népes családja már igen nehéz körülmények között élt.
Kazinczy Lajost kezdetben szülei tanították, majd bátyjaihoz hasonlóan a sárospataki református kollégiumba került. Apja halála után, 1831-től Sátoraljaújhelyen folytatta tanulmányait, s amikor a családnak utolsó kis birtokát is el kellett adnia, rokonai segítették iskoláztatását. Tizenöt évesen a Bécshez közeli Tulln utászakadémiájára került, taníttatásának költségeit Teleki József gróf, a Magyar Tudós Társaság (az MTA) első elnöke vállalta. A kadétiskolában nem csak németül tanult meg, hanem a szabadságharc több későbbi katonai vezetőjével, többek között a nála két évvel idősebb Görgei Artúrral is megismerkedett.

Tanulmányainak befejeztével, 1839-ben a csehországi Pardubicébe helyezték, az I. Miklós orosz cár tulajdonában álló 9. (Miklós) huszárezredhez. Hadnagyi kinevezését két év várakozás után, 1841-ben kapta meg, s csapatparancsnoki tapasztalatokat szerzett. Ezredét 1845-ben Bécsbe helyezték át, ahol Kazinczy a hadosztályparancsnok mellett segédtisztként szolgált, 1846 elején főhadnaggyá léptették elő. Nem sokkal később személyes okokra hivatkozva mégis szolgálatból való elbocsátását kérte, valószínűleg anyagi gondjai miatt, de az is közrejátszhatott döntésében, hogy politikai nézeteit egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a császári hadsereg szemléletével. Magyarországra hazatérve zempléni rokonainál élt, a megye tiszteletbeli szolgabírónak és tiszteletbeli táblabírának is megválasztotta.

Az 1848. március 15-i forradalom után belépett a szerveződő honvédseregbe. Augusztus végéig a délvidéki hadszíntéren volt önkéntes parancsőrtiszt, majd főhadnagyi, később századosi rangban Ivánka Imre váci nemzetőr táborának segédtisztje lett. Harcolt a pákozdi és a schwechati csatában, s őrnaggyá léptették elő. Végzettségének köszönhetően részt vett a magyar utászkar szervezésében, a Windisch-Grätz herceg vezette császári fősereg decemberi támadása idején utászaival Budán készített biztonságos átjárókat a befagyott Duna jegén a visszavonuló honvédcsapatoknak.
1849 januárjától a Tiszántúlon alakuló tartalék hadtest 2. és 3. utászzászlóaljának parancsnoka volt, majd ezredparancsnokként szervezte újjá a császári érzelmű tisztjeitől elhagyott 1. huszárezredet, és Perczel Mór hadtestével részt vett Szolnok és Cegléd elfoglalásában. Január végén egy hadosztály élén Klapka György felső-tiszai hadtestének támogatására vezényelték, a dicsőséges tavaszi hadjárat idején már dandárparancsnok volt. Az április 19-i nagysallói ütközetben tanúsított bátorságáért kitüntették és hadosztályparancsnoki beosztást kapott. Május végétől ezredesként a Csallóközben a komáromi várőrség mozgóvá szervezett részének parancsnoka volt, júniusban Görgei egy tartalék hadosztály szervezésével, Bereg, Máramaros, Ung, Ugocsa megye, a hadianyaggyártás fő bázisainak védelmével bízta meg.
Kazinczy augusztusra 7300 fős seregtestet állított fel, de az orosz intervenciós erők elvágták útját, így nem tudott Görgeivel egyesülni, ezért Bem csapatainak megsegítésére Erdélybe indult. A magyar honvédsereg augusztus 9-én a szabadságharc utolsó csatájában döntő vereséget szenvedett, a diktátorrá kinevezett Görgei az ellenállás hiábavalóságát belátva augusztus 13-án Világosnál az oroszok előtt letette a fegyvert. Az osztrák-orosz erők által közbezárt Kazinczy csapatai az erdélyi hadsereg hozzá csatlakozott maradványaival – a tábori honvéd seregtestek közül utolsóként – augusztus 25-én Zsibónál Grotenhjelm orosz tábornok csapatai előtt tették le a fegyvert.
Az oroszok Kazinczyt átadták az osztrákoknak, a 13 aradi vértanúhoz hasonlóan az aradi császári rendkívüli katonai haditörvényszék elé került. Mivel ő is önálló hadtestet vezényelt, ügyét a tábornokokhoz hasonlóan kezelték, hiába érvelt azzal, hogy nem volt tábornok, a hadtest-parancsnoki tisztséget pedig csak egy napig, a fegyverletétel előtt viselte. A hadbíróság úgy döntött, hogy az enyhítő körülményeket csak kegyelmi eljárásban lehet figyelembe venni, ezért október 13-án felségsértésért teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélték. A bosszút lihegő Haynau, Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka nem adott kegyelmet, az alig 29 éves Kazinczy Lajost 1849. október 25-én az aradi vár északkeleti kapuja melletti sáncban agyonlőtték. Utolsó szavai a sortűz eldördülése előtt ezek voltak: “Isten, ne hagyd el szerencsétlen hazámat!” Jeltelen sírba temették a sáncárokban, hamvainak pontos helye ma sem ismert.
A tizenötödik aradi vértanú tiszteletére szülőfalujában, a széphalmi udvarház emlékparkjában és a sárospataki iskolakertben szobrot emeltek, ezt tekintik síremlékének. 2019-ben a Nemzeti Vágtát Budapesten az ő emlékének szentelték.