Motivál-e cselekvésre a sajnálat?

A sajnálat mint ellentmondásos érzelem volt a fő témája Lantos Nóra Anna (ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék), Kende Anna (ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék), Julia Becker (University of Osnabrück) és Craig McGarty (Western Sydney University) közös publikációjának, mely a European Journal of Social Psychology szaklapban jelent meg.

A szerzők kutatássorozatukban kérdőíves és kísérleti módszerekkel árnyalták azt a képet, amelyet a szakirodalom megállapít a sajnálat szerepével kapcsolatban. E szerint ugyanis a sajnálat gyakran egy paternalisztikus, a csoportok közötti hierarchiát megerősítő érzelem, amely ugyan motiválhat segítségnyújtásra egy csoport felé, de valódi változást előidéző cselekvést (mint amilyen az aktivizmus, vagy más néven kollektív cselekvés) általában nem vált ki a többségből.

A kutatók azt találták, hogy bizonyos csoportok iránt a sajnálat összefügg az adományozással és a kollektív cselekvéssel. Ez olyan alacsony státuszú csoportok esetében igaz, akik mind a jogaik érvényesítésében, mind gazdasági értelemben hátrányokat szenvednek el a társadalomban. Kérdőíves vizsgálatukban ilyen csoportok voltak a romák és a menekültek. Az esetükben a sajnálat a marginalizált helyzetükre adott érzelmi válaszként összefügg a cselekvéssel. Olyan csoportokkal szemben viszont, akik ugyancsak előítéletek célpontjai, de nem szenvednek anyagi értelemben vett hátrányt, nélkülözést (pl. szexuális kisebbségek), a sajnálat már nem elég arra, hogy megmozgassa a többségi csoporttagokat a külső csoport érdekében.

A cikk írói tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a sajnálat másképp értelmezhető és más következményekkel jár eltérő csoportközi helyzetekben.