Bronzkori pásztorok útvonalainak nyomában

A Sydneyi Egyetem csapatának sikerült rekonstruálnia azokat a tavaszi útvonalakat, melyeket az északnyugat-kínai Hszincsiang pásztorai használtak a bronzkorban – számol be a Phys.org. Peter Jia és kollégái tanulmányukban azt írják, vizsgálatukhoz egy új módszert használtak.

A korabeliek és állataik számára a hótakaró, illetve a vegetáció ciklusa meghatározó volt. A kutatók a régészeti adatok mellett műholdas felvételeket is felhasználtak ezen tényezők megértéséhez, sőt mai pásztorokkal is készítettek interjúkat. Ezt követően olyan modellt hoztak létre, melynek köszönhetően rekonstruálhatták, miként használták a tájat 3500 éve.

Jia szerint modelljük segíthet jobban megérteni a történelem előtti selyemút világát. A helyiekkel folytatott beszélgetések például rávilágítottak, hogy egyes területeket miért részesítettek előnyben mindig is: a fű kora tavaszi megjelenése, illetve a hótakaró egész éves hiánya miatt. A pásztorok elmondásait aztán a műholdas és régészeti adatokkal is összevetették. Alison Betts, a csapat tagja szerint a korábbi feltárások alapján nehéz volt meghatározni, hogy a térség bronzkori pásztorai miként is alkalmazkodtak a tájhoz, új eljárásukkal azonban meghatározhatják, mely évszakban nem mozogtak az emberek.

Eurázsia sztyeppéi és hegyvidékei barátságtalan helyek. A száraz környezetben az alkalmazkodás fő hulláma a háziasított állatok bevezetésével kezdődött meg, az állattartás azonban még mindig nem könnyű feladat a térségben. A friss tanulmány sokat elárul arról, hogy miként léptek interakcióba a helyiek környezetükkel a távoli múltban.