Egy évszázadot késett egy postagalambra bízott üzenet

Franciaország északkeleti régiójában bukkantak rá egy fém kapszulára, amelyet postagalambok üzeneteihez használtak régebben.

Az elzászi dombok közt kirándulva vette észre Jade Halaoui a fémesen csillanó tárgyat a füves talajon, s mivel kíváncsi volt, mi az, fölvette és kinyitotta – számolt be a Smithsonian Magazine.
A férfi legnagyobb meglepetésére az 5 centis fém kapszulában egy papírdarab volt, cirkalmas német nyelvű kézírással, ezért a kiránduló elvitte a tárgyat az Orbey-ban lévő Linge Emlékmúzeumba. (Elzász ma Franciaországhoz tartozik, azonban az 1871-es francia-porosz háború során porosz kézre került, és hosszú évtizedekig német fennhatóság alatt maradt.)

A múzeumi vizsgálat alapján a levél egy porosz gyalogsági tiszté lehet, aki postagalambbal küldhette el, valamikor az első világháború körüli időkben. Dominique Jardy, a múzeum kurátora elmondta, hogy igen nehezen olvasható a kézírás, ezért azt sem lehet eldönteni, hogy 1910 vagy 1916 volt-e a levél dátuma, bár az, hogy július 16-án kelt, tisztán olvasható.
A kurátornak egy német barátja segített a szöveg lefordításában, értelmezésében. Ilyen részletekre derült fény: „A Potthof-szakaszt tűz alá vették, amikor elérték a felvonulási terület nyugati határát, egy idő után a szakasz visszavonult.” Vagy: „Fechtwaldban a szakasz fele harcképtelenné vált, a Potthof-szakasz súlyos veszteségekkel visszavonult.”
Az üzenetet, amelyet egy rangidős tisztnek címeztek, úgy tűnik, egy Ingersheimben állomásozó porosz gyalogsági tiszt írhatta. A jelzett helyek egy katonai gyakorlótér részei, így Jardy szerint valószínűleg hadgyakorlat, és nem éles hadi esemény lehetett a levél tárgya. „Rövid jelentés lehetett egy csata szimulációjáról” – mondta Jardy – „40 év alatt sem láttam semmi hasonlót, ez igazán kivételes!”
A papír ugyan jó állapotban maradt, de könnyen szakad, így a múzeum majd a levél másolatát fogja kiállítani.

Jardy elmondta, hogy a tisztek általában több galambot is útnak indítottak ugyanazzal az üzenettel, hogy valamelyik biztosan célhoz érjen, a francia kiránduló alig pár száz méterre a feladás helyétől talált rá az egykori üzenetre, így feltehetően a levelet tartalmazó kapszulát még az útja elején elveszíthette a galamb.
Az első világháborúban a postagalambokra igen nagy feladat hárult, hiszen kevés eleség kellett nekik, könnyen szállíthatóak voltak, és óránként 60 kilométeres sebességgel tudták célba juttatni a fontos üzeneteket. „Az elfogott postagalambok semmit se árultak el az indulási helyükről, vagy arról, hogy hova tartottak” – magyarázta Mike Dash, aki a Smithsonian Magazin egy korábbi cikkében írt a világháborús postagalambokról. A leghíresebb postagalamb, Cher Ami volt, aki 12 igen fontos üzenetet is célba juttatott, a legutolsó útján meglőtték, de még így is elvitte a rábízott levelet, ezzel 194 amerikai katona életét mentette meg. A madár a Croix de Guerre (francia hadikereszt) kitüntetésben részesült, és ma – preparálva – a Smithsonian Amerikai Történeti Múzeumban áll.