Avar kori temetőre bukkantak egy veszprémi útépítésen

A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szakemberei dr. Perémi Ágota régész, főmuzeológus vezetésével 2020. november elején kezdték el a feltárást, ám már az eddigi munkálatok is különleges eredményeket adtak. A felfedezésről a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. számolt be rövid hírben november 12-én, ezt követően a múzeumtól kértünk és kaptunk bővebb információkat.

A régészek hét sírt már feltártak, ezek közül a legizgalmasabbak a fegyvereikkel eltemetett férfiak nyughelyei, köztük például a 7. sírból előkerül láncpáncél és szablya különleges leletnek számít. A feltárás egyik „sztárja” azonban kétségkívül az a harcos, akit íjával együtt temettek el.
„Mindazok ellenére, hogy a sírt megbolygatták, részben kirabolták, az itt előkerült leletek a szokványos avar emlékanyaghoz képest valóban érdekesek. A sírban fegyveres harcos férfi nyugodott. Az elhunytra ráhelyezték az íját, de előkerült a nyilakat tartó tegeze is, amelynek szépen faragott csontlemezeit meg tudtuk menteni, sírban való helyzetüket rögzítettük. Ezek alapján reméljük, sikerül rekonstruálni a nyíltartó tegezt” – mondta dr. Perémi Ágota feltárásvezető. Hozzátette, hogy amióta a felfedezés hírét közzé tették, azóta további két harcos sírját találták meg, s bár ezek egyikét, a 3. sírt is kirabolták és megbolygatták, a másik kivételes állapotú és az eddig feltártak közül ez a legszebb leleteket adó. A harcos vaskarikákból készült láncpáncélján túl egy fa tokban őrzött szablya került még elő. „Az érzékeny leleteket a mostoha időjárási körülmények miatt in situ emelték ki a múzeum restaurátorai, ahogy a medencecsont környékén előkerült bronz vereteket, vas tárgyakat is. Ezeket a múzeum műhelyében fogjuk tovább bontani, dokumentálni” – magyarázta a kutató.

A városban és közelében már korábban is számos avar kori lelőhelyet tártak fel, a most előkerült temető és a korábbi leletanyag együttese alapján a szakemberek úgy vélik, a város mai területén az itt élő nagyobb avar közösség központja lehetett. Azt egyelőre sajnos nem lehet tudni, merre volt pontosan ez a központ, de a régészek úgy vélik, valószínűleg a mai Jutaspuszta (a vasútállomás közelében lévő településrész) adhatott otthont ennek a központnak. „Az eddig előkerült síranyagok alapján a temetkezéseket a 670-es évek táján a Kárpát-medencében megtelepedett népességhez tudjuk kötni.”

Az Avar Birodalom 796-ban bekövetkezett végével csupán a birodalom egysége és politikai irányítása szűnt meg, az egykori népesség nem tűnt el, hanem valószínűleg folytatta korábbi életét. A veszprémi avar temetőket az eddigi leletek szerint a 9. század elején-közepén még használták. „Az itt élő avarság továbbra is helyben maradt, és nagy valószínűséggel megérte a magyar honfoglalást is. Talán nem véletlen, hogy a honfoglaló Árpád fejedelem fiának neve – Jutocsa, mai névváltozatban Jutas – éppen ezen a területen ismert és használt helynévként maradt meg napjainkig. Az egyik temető éppen Jutas-Seredombon került elő. A magyarok a mai város területén és környékén még minden bizonnyal találkozhattak avarokkal. A honfoglalást megelőző időszakban a Dunántúl frank fennhatóság alatt állt, ugyanakkor egyelőre a Karoling-kori régészeti emlékanyag csupán elvétve ismert környékünkről. Valószínűleg az avarok különösebb törés nélkül folytatták életüket.” – magyarázta dr. Perémi Ágota.

Veszprém több ezer éve lakott terület, bár, aki manapság látogat a környékre, gyakran a csupasz dolomitsziklákra emlékszik, és a vonatból a Veszprémi-fennsík jelentős részét elfoglaló, ma honvédségi gyakorlótérként működő Nagymező száraz, gyér füvű területét látja csupán. A várost a Bakonnyal összekötő, ma kis patakként folydogáló Séd korábban bővizű kis folyó volt, és Cholnoky Jenő munkája nyomán azt is tudjuk, hogy további források, illetve kisebb patakok is voltak még a városban és közvetlen közelében. A víz pedig igen fontos vonzerőt jelentett az elődeink számára. Dr. Perémi Ágota elmondta, hogy a mai sivárnak tűnő környezet az avar korban valószínűleg még gazdagabb lehetett, így állattartásra, földművelésre és kézművesiparra is lehetőséget adott az itt élőknek.

A második sír részletei a feltárás közben, az íjcsontokkal.

Forrás: Laczkó Dezső Múzeum

Elődeink tevékenységét a korabeli leletanyag, az elhunytakkal a sírba helyezett állatcsontok, edények, földműves és kézműves szerszámok tanúsítják, a terület tehát biztos megélhetést nyújthatott az itt letelepedett avarok számára is. A kutató hozzátette, úgy tűnik, hogy a Dunántúlon az egykori római infrastruktúra fontos szerepet játszott az avar települések létrejöttében. „Esetünkben ez a Savariából Aquincumba vezető út lehetett, ami nagyjából a mai 8-as út nyomvonala is. A római korban a földrajzi viszonyok figyelembevételével alakították ki az úthálózatot. A városok többségét is ezek mentén alapították. Ezt az »öröklött adottságot« használhatták ki többek közt az avarok is.” Valószínűleg ez a római örökség lényeges szempont lehetett a veszprémi avar szálláshely kialakítása során is. Az aquincumi útba egyébként feltehetően Veszprém közelében torkollott bele a Balaton északi partján vezető másik római út is. „Talán éppen a most feltárt fegyveres férfiak feladata volt a környéken átmenő, egymást keresztező utak védelme, ellenőrzése.”

A múzeum munkatársainak, mint minden más hasonló, nagyszabású építkezéskor előkerült lelet esetén, 30 feltárásra alkalmas munkanap áll rendelkezésére ahhoz, hogy elvégezzék a feltárást, leletmentést. Szerencsére eddig a veszprémi avar temető feltárásai jól haladnak, a fizikai munkálatok és a dokumentálás is a tervek szerint zajlik. Dr. Perémi Ágota elmondta, hogy szükség esetén a kivitelező is tud segíteni gépi földmunkákkal, illetve akár több munkaerőt is bevonhatnak a feltárásokba, de jelenleg úgy tűnik, hogy mindent be tudnak fejezni a határidő végéig, és hozzátette: „Ugyanakkor a feltárások során nyert információk lehetővé teszik, hogy a jövendőben nyugodtabb körülmények között, tervezett időpontban, tervezett határidővel tovább folytassuk a kutatásokat.”

Ilyen esetekben ugyan gyakran maga a beruházás szab határt annak, hogy mekkora területet lehet fizikailag feltárni, azonban nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a régészeti munkának ára van, egy-egy feltárás logisztikai feladatai és a tudományos vizsgálatok nem kevés pénzbe kerülnek, így sajnos az anyagi lehetőségek is korlátozó tényezők, világszerte. Lehetne ugyan nagyobb területen olyan műszeres vizsgálatokat folytatni, amelyek némi plusz információt nyújtanának, például talajradaros mérések révén, azonban itt is a rendelkezésre álló pénz határozza meg a valós lehetőségeket. A kutató hozzátette: „A legtöbb, legteljesebb információt a feltárások eredményeiből szűrhetjük le, arról nem is szólva, hogy az újra napvilágra kerülő leletek kézzel fogható bizonyítékot jelentenek, bemutathatók a múzeum látogatóinak, a megfigyelt jelenségek elemzése, az embertani vagy archeozoológiai anyag feldolgozása, a szerves leletek vizsgálata, hogy csak néhányat említsek, pótolhatatlan információkkal szolgálhatnak az itt temetkező népességre vonatkozóan.”

A múzeum a most feltárt leleteken, elsősorban a fém és csonttárgyakon szeretne további méréseket, vizsgálatokat végezni, ám az embertani anyagról se szabad megfeledkezni. Veszprém egykori lakóinak korábbi antropológiai leleteit már összehasonlították, mégpedig azzal a céllal, hogy kiderüljön, volt-e a területen eltérő időben élt lakosságcsoportok között kapcsolat. A szakemberek bíznak benne, hogy további támogatások segítségével a mostani emberi leleteken is tudnak majd olyan tudományos vizsgálatokat végezni, amelyek után az is kiderülhet, hogy miként illeszthetőek a város több ezer éves emberi történelmének sorába.

Vajon mikor nézhetjük majd meg a most feltárt leleteket? „Remélem, hogy restaurálás, feldolgozás után kis kamara kiállítás keretében az érdeklődő nagyközönség számára mielőbb bemutathatjuk az itt feltárt régészeti hagyatékot.” – tette hozzá dr. Perémi Ágota.