A füst okozhatta a neandervölgyi ember bukását?

Jac Aarts, a Leideni Egyetem munkatársa csapatával új tanulmányában arra jutott, hogy téves az a felvetés, mely szerint a neandervölgyiek nem bírták jól a füstöt – számol be a Phys.org. A tűz létrehozása és használata kulcsfontosságú volt az ember fejlődésében: fényt és meleget adott, segítette a táplálékok feldolgozását, ráadásul a táj átalakításához is hozzájárult. A füstben lévő káros anyagok ugyanakkor veszélyt is jelentettek őseinkre.

2016-ban két ellentmondó genetikai tanulmány jelent meg, melyekben azt elemezték, hogy a neandervölgyiek vagy a modern emberek voltak-e ellenállóbbak a füst mérgeivel szemben. Az amerikai kutatók az AHR nevű aromás szénhidrogén receptort vizsgálták, és arra jutottak, hogy ez eltérő a két embernél, a neandervölgyiek pedig jóval érzékenyebbek lehetettek a füst káros anyagaira. Aarts és kollégái ezzel szemben 19 génre fókuszálva éppen az ellenkezőjét állapították meg.

A leideni kutatók most megismételték amerikai kollégáik korábbi vizsgálatát. Az elemzést precízebb, újabb módszerekkel végezték el, és cáfolták az ősi rokonunk intoleranciájára vonatkozó felvetést.

A Leideni Egyetemen jó ideje foglalkoznak az ősi tűzhasználattal. Egy 2011-es vizsgálatuk alapján a korai emberfélék évezredeken át élhettek úgy Európában, hogy nem volt hozzáférésük a tűzhöz. Az egyetem régészei 2018-ban a neandervölgyiek tűzhasználatának legkorábbi európai bizonyítékára bukkantak.