Felmenőink szívósságáról árulkodik az emberiség bölcsője

Az Olduvai-szurdok leleteivel páratlan lehetőséget teremt a korai hominidák és emberek vizsgálatára. Bár a kutatók több mint egy évszázada folytatnak itt ásatásokat, az itt feltárt fajok letelepedéséről illetve vándorlásáról keveset tudunk. Egy új, interdiszciplináris tanulmány alapján korai rokonaink az éghajlati átalakulások ellenére 200 ezer éven át vissza-visszatértek a területre – számol be a Phys.org. Julio Mercader, a Calgaryi Egyetem és a Max Planck Történelemtudományi Intézet munkatársa kollégáival a lelőhely Ewass Oldupa nevű részét vizsgálta, ez kapcsolja össze a kanyon peremét és völgyét. Az ásatás során feltárták a legkorábbi olduvai kőeszközt, ez mintegy 2 millió éves. A rétegek datálása alapján 2-1,8 millió éve homininák voltak jelen az Ewass Oldupánál.

A különböző állati maradványok vizsgálata és egyéb elemzések alapján a környéken 200 ezer év alatt látványos átalakulások történtek. A területen az idők során folyó- és tórendszerek, természetes tüzek égette földek, tóparti pálmaligetek és száraz puszták is húzódtak. A nemzetközi csapat ősi rokonaink periodikus, de visszatérő aktivitásának nyomaira bukkant. Úgy tűnik, a korai emberfélék egy nagyobb vulkánkitörést követően is visszafoglalták a területet, ez az egyik legkorábbi bizonyíték a komoly ökológiai átalakuláshoz való alkalmazkodásra.

A térség lakói komplex módon voltak képesek megküzdeni a változásokkal, eszközkészítő technológiájuk pedig hosszú időn át stabil maradt. Az adatok arról árulkodnak, hogy az itt élők igen sokoldalúan tudták hasznosítani környezetüket.