Budai Vigadóból Hagyományok Háza

A budai polgári elit jelentős lobbijának köszönhetően engedélyt kapott a Budai Vigadó megépítésére. Pesten a báloknak és nagyobb vigasságoknak helyt adott, 1833. január 16-ától, a pesti Duna-parton a Redoute, majd később az ugyanezen a helyen épült Vigadó.

A budai bálozóhely kiválasztásában nehézségeket okozott például az ideális telek megtalálása, 1894-ben azonban megkapták a katonaság a Fő utca, Iskola út és a Corvin tér sarkán álló területét. Ehhez még 100 000 forintértékben a szomszédos telkekből is hozzácsatoltak. A kiírt tervpályázatra 12 pályaművet adtak be, a fődíjat Kallina Mór és fiatal veje, Árkay Aladár nyerte el, az ő terveik alapján indult meg az építkezés.

A Budai Vigadó története szorosan kapcsolódik a Budai Polgári Kör fénykorához, amelynek olyan jeles személyiségek voltak örökös tiszteletbeli elnökei, mint Hunfalvy János, földrajztudós, és Darányi Ignác, földművelésügyi miniszter. 1900. január 20-ra kellett volna elkészülnie az épületnek, de végül az elnyúló munkálatok miatt január 30-ra tolták a megnyitót, és ezen az estén egy fényűző bált is rendeztek. – Ekkorra már csak egyes freskók vártak befejezésre.

A neoreneszánsz épülettől, ahogy a bálozó közönség, úgy a sajtó is el volt ragadtatva. Járjuk be mi is a Budai Vigadót a korabeli Budapesti Napló beszámolója szerint!

„Az előcsarnokból három ajtó nyílik a 852 négyszögméteres nagyterembe. A nagyterem nagyságra a főváros második terme. Az oldalfal egyik oldalán három képben Pauli Erik a reggelt festette meg. A zeneállvány fölött a falak még puszták, oda az est allegóriája kerül. A mennyezetet a tánc és zene istennői tartják. A szobrokat Mayer Ede szobrász faragta. Három iv- és 350 izzólámpa világítja meg a teremnek szolid, és ízléses szecessziós stílusban díszített halavány tengerzöld falait.  A nagyterem két oldalán két kisebb terem van, amelynek fehér falait aranyozott buzakalász disziti. A jobboldali teremből visz az ut a magyar stílusban kiképzett éttermekbe. A baloldali teremből pedig a budai polgári kör díszes és fényesen berendezett klubhelyiségei nyílnak. A palota második emeletén van az anyakönyvi hivatal és a budai könyvtár.” A földszinten kávézó és 400 főt befogadóképességű étterem talált bérlőjére.

Budai Vigadó egy 1917-ben készült felvételen.

Forrás: Fortrepan/Fortepan

A Budai Vigadó első rendezvényeként január 20-án egy műkiállítást nyitottak meg azoknak a művészeknek a felajánlott műveiből, amelyeket a bálon éjfélkor kisorsoltak. A sorsjegyek árusításából származó bevételt a budai szegények javára ajánlották fel.

A nagy esemény kilenc órakor kezdődött, az est fővédnöke Klotild főhercegasszony volt, aki utolsó pillanatban egy Fiúméból érkezett táviratban mondta le szereplését, maga helyett gróf Korniss Miklósnét küldte el. (Igen, ő az a Klotild, akiről a Ferenciek terén álló ikerpalotákat elnevezték, a híres József nádor menye.) A Budapesti Napló arról az érdekességről is beszámolt, hogy mind „a főhercegnőt helyettesítő gróf Kornissné, mint a bálanyák, mind fekete ruhában voltak, ékszer nélkül. Ez azért történt, mert ma van Rudolf trónörökös halálának az évfordulója.”

A nívós esemény táncrendjét emlékezetes formában készítették el, az ércfedelű borító elején női alak, egyes források szerin a Jótékonyság megszemélyesítője, míg a hátlapra Buda látképét gravírozták. Ez a kis füzetecske arra szolgált, hogy a bálozó leányokhoz az ifjak egy-egy tánc erejéig feliratkozhassanak.

Az estélyen három miniszter is megjelent, a már említett Darány Ignác, báró Fejérváry Géza és Hegedűs Sándor. A főváros polgármestere, Halmos János így méltatta az épületet: „örvendjünk őszintén és igazán, hogy megvan a Vigadó, hogy a budai társadalom megfelelő otthont kapott, ahol, ha kell, a köz-ügyeket vitatják meg, ha kell, mulatnak és szórakoznak. Azzal a forró óhajjal adja át az épületet a köz-használatnak, hogy az őszinte, igaz polgári erény találjon benne hajlékra, hogy a hamisítatlan magyar nemzeti érzésnek legyen kellemes otthona. ”-tudjuk meg a Budapesti Naplóból.

A budai polgárság egyesületének hanyatlásával a Budai Vigadóra nehéz idők jöttek. A gazdasági világválság óta súlyos adósságokat halmoztak fel, nem tudták fenntartani az épületet, 1943-ban az Országos Hadigondozó Hatóság kapta meg. 1947. február 15-én megnyitott itt a Kisgazda Párt mozija az Arat a vihar című amerikai filmdrámával. „Tengerészek, kalózok, ármány és szerelem – mindez együtt a legjobb recept a sikerhez, amit a hazai mozikban el is ért”- írta Gábriel Tibor: A székesfőváros Budai Vigadója című művében. Fiókkönyvtár továbbra is üzemelt a házban. Az ötvenes évektől az Népművészeti Intézet, majd a Magyar Állami Népi Együttes vette át az épületet, akik máig benne szervezik programjaikat. Hagyományok Háza néven ismert intézmény táncházai, koncertjei és egyéb népművészeti programjai életet hoznak a Vigadó termeibe, továbbra is jókedvvel mulat itt a közönség.

Írta: Ádám Eszter