Ilyen hangja volt egy 18 ezer éves hangszernek

Egy francia kutatócsoport, a Toulouse-i Egyetem szakembereinek vezetésével a 90 éve múzeumban pihenő csigaház tüzetes vizsgálatát végezte el, a felfedezést a CNRS francia tudományos kutatóközpont ismertette.

A Marsoulas-barlangot 1897-ben találták meg, ez volt a Pireneusok első olyan barlangja, amelyben a falakon díszítőművészet nyomaira is bukkantak. A barlangot a jégkor végi magdaléni-kultúra tagjai használták. Innen került aztán elő 1931-ben az a hatalmas csigaház (a Charonia lampas nevű, világszerte elterjedt fajhoz tartozott), amelyet a Toulouse-i Múzeum őriz, ám eddig elkerülte a kutatók figyelmét.
A nagy méretű, emberi fejnél is nagyobb csigaház csúcsa letört, és 3,5 centis átmérőjű lyuk tátong a helyén, ez keltette fel a kutatók gyanakvását, mivel itt a legvastagabb a csigaház héja, s csak úgy véletlenül nem lehet letörni. A ház túlsó végén szintén olyan nyomokat találtak a kutatók, amelyek emberi kéz munkája nyomán keletkezhettek csak. A házat számítógépes tomográfia segítségével is megvizsgálták, és ekkor kiderült, hogy a belső válaszfalainak egyikét is kilyukasztották. A csigaházat ugyanazzal a hematit (vas-oxid) tartalmú festékanyaggal, s ugyanolyan módon dekorálták ki, mint a barlangot magát. A kutatók szerint ez a tárgy szimbolikus jelentőségére utal.
Ahhoz, hogy bebizonyosodjon a feltételezés, miszerint a csigaház hangszerként szolgált, a kutatók felkértek egy kürtöst, hogy próbálja megszólaltatni a házat: a muzsikus sikerrel járt, C, cisz és D hangokat tudott előcsalni az őskori hangszerből!
A csigaház végén szervesanyag-nyomokat is találtak, így feltételezhetően az őskori muzsikus valamiféle fúvókát is beilleszthetett itt a házba, hasonlóan azokhoz a kevésbé régi kagylókürtökhöz, amelyeket a Branly – Jacques Chirac Múzeumban őriznek.
A csigaház 3D vizsgálata alapján készíthetnek modelleket is, amelyekből azután kideríthető lesz, hogy vajon több hang lejátszására is alkalmas lehet-e az ősi hangszer. A csigaház 3D interaktív ábráját itt láthatjuk (az ábra egérrel mozgatható, nagyítható)
A barlangban, a csigaházat tartalmazó rétegben talált faszénen és csonton elvégzett szénizotópos kormeghatározás alapján 18 ezer éves hangszerről van szó, ezzel ez a kagylókürt a világ legrégebbi ilyen típusú fúvós hangszere. Korábbról csak furulyaszerű hangszerek léteztek, és az eddig ismert, nem európai eredetű kagylókürtök is jóval későbbiek.
Nemcsak a hangszer korai volta izgalmas a felfedezésben, hanem az is, hogy az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok e régiója közt már 18 ezer éve is valamiféle kapcsolat állhatott fenn, enélkül a csigaház nem kerülhetett volna több mint 200 kilométerre az óceántól.