Szép magyar várak – Salgó és Somoskő a Medves-fennsíkon
A Medves-fennsík bazaltplatójából több egykori vulkán roncsa mered az ég felé, ezek az ormok kiválóan alkalmasak voltak olyan várak építésére, ahonnan környéket jól szemmel tartani.
Salgó neve verőfényes, napsütötte hegyet jelent, a várát a tatárjárás után építette a Kacsics nemzetség Tarjáni ága, de volt a Szécsényiek kezén is. 1460-ban elfoglalják a husziták, akiktől Mátyás veszi vissza a várat még abban az évben, Szapolyai Imrének és testvéreinek elzálogosítja a várat – a 70 években a Szapolyai uralom alatt lesz a vár fénykora. Az ő korukat követően egészen a vár török kézre kerüléséig (1554) több birtokosa is volt, köztük a Balassiak is. A török csellel foglalta el: ágyúknak látszó farönköket vontatott a közelbe, amelyek láttán a védők feladták a várat. 1593-ban Prépostvári Bálint egri főkapitány visszafoglalta a várat, a Kis-Salgó felől ágyúzva gyakorlatilag rommá lőtték, ezt követően az iratokban is már csak romként szerepel. Petőfit, aki 1845. június 11-én jár itt, meg is ihlették a romok:
„Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó… az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.”
Somoskő vára, bár ma szlovák területre esik, mindössze 3 kilométerre áll a salgói vártól, nem véletlen, hogy gyakran szerepel a két festői vár közös fotón. Ez a vár is a Kacsics nemzetségé volt, és valószínűleg szintén a tatárjárás után épült. Először 1323-ban említik, amikor Károly Róbert elkobozta a várat a Csák Máté pártján állóktól, és ez a vár is a Szécsényieké lett. A szomszéd várral ellentétben nem került huszita kézre, ám a gyakori tulajdonosváltás e várat se kerülte el. 1481-ben a Losonczyaké lesz, köztük Losonczy Annáé is, akihez Balassi Bálint Júlia-versei szóltak, s akit gyakran látogatott is a költő. 1576-ban foglalta el a török, 1593-as visszafoglalása után a Losonczyaktól a Forgách családhoz került, ők jelentős felújítást végeztek. 1606-tól királyi birtok lett, ám ezután is gyakran cserélt gazdát, volt Bethlen, Forgách, Battik, Ráday kézen is. A szatmári béke után az elkobzott, már romosodó várat szándékosan hagyták pusztulni.