Kihalt lúdfajt azonosítottak egy 4600 éves egyiptomi falfestményen

A Queenslandi Egyetem kutatója, dr. Anthony Romilio paleozoológus 2021-ben egy 4600 éves egyiptomi festményt tanulmányozott, amikor megakadt a szeme az egyik, ott szereplő pettyes lúdon. A különös külsejű madár másképp nézett ki, mint a színeiben hasonló, jól ismert, ma élő vörösnyakú lúd (Branta ruficollis), és a testén, arcán, szárnyán, mellén, lábain egészen feltűnő mintákat viselt.
A meidumi ludak festményét 19. századi megtalálása óta csodálják, de eddig senkinek se tűnt fel, hogy ismeretlen fajról van szó. A kutató a Journal of Archaeological Science: Reports szakfolyóiratban számolt be a vizsgálat eredményéről.
„Ugyan a művészi szabadságba belefér, hogy másnak ábrázolják e madarakat, mint ahogy a valós vörösnyakú ludak kinéznek, azonban ugyanezen a lelőhelyen más festményeken teljesen hiteles formában látható a többi állat, emlősök, madarak egyaránt” – mondta a szakember. Hozzátette, hogy a modern vörösnyakú lúd maradványaira Egyiptomban nem bukkantak rá, viszont találtak egy hasonló, ám mégis eltérő csontozatú ludat Krétán.

A kutató szerint zoológiai szempontból ez az egyiptomi festmény az egyetlen dokumentációja a különleges tollazatú lúdnak, amely már kihalhatott. Dr. Romilio elmondta, hogy máskor is fedeztek már fel kihalt állatokat műalkotásokon, ám nem mindegyiket lehetett tudományosan is igazolt fajnak tekinteni.
„A Tobias-kritériumot alkalmaztam a falfestményen látható különös lúdra, és a másik ludakra is” – mondta a szakember. Ez a módszer mérhető, számszerűsíthető megkülönböztetéseken alapul, amelyekkel egy-egy madárfajt bizonyosan el lehet különíteni más madárfajoktól.
Egyiptom nem volt mindig olyan sivatagos, mint ma, és a múltban fajgazdag életközösségnek adott otthont, amelyek közt több, már kihalt állat is volt.

„Akkor kezdett kialakulni az egyiptomi kultúra, amikor a Szahara még jóval zöldebb volt, füves területek, erdők, tavak tagolták, rengeteg állat lakta, amelyek egy részét a templomokban és a sírokban található festményeken is ábrázoltak. A tudomány azonban eddig csak egy maréknyit tudott ezekből beazonosítani” – magyarázta dr. Romilio.

A zöld Szahara elmélete Almásy László sziklarajz-felfedezései óta ismert, bár már Hérodotosz és Sztrabón is hallott ilyen pletykákat. A nedves periódus kb. 14500 éve kezdődött, és nagyjából 50000-6000 éve ért véget, ám egyes helyeken csak 4200 évvel ezelőtt győzedelmeskedett a sivatag. Az elmúlt évmilliók során számtalan hasonló klímahelyzet volt már, többek közt egy ilyennek köszönhető az is, hogy a modern ember el tudta hagyni Afrikát.

Dr. Romilio elmondta, hogy a Meidumban feltárt sír (Nefermaat és felesége, Itet nyughelye) falfestménye, amelyet vizsgált, ma a kairói Egyiptomi Régészeti Múzeumban látható. „A művészet nemcsak betekintést nyújt a kultúrába, hanem értékes grafikus adattár a ma már ismeretlen állatokról is.” Ide tartoznak a mai szarvasmarhák ősének számító őstulkok (Bos primigenius), de korábban nem ismert gazella, oryx, antilop és szamár fajok is. Ezeknek az ősi állatoknak a segítségével rekonstruálni lehet a több ezer évvel ezelőtti, az emberrel együtt létezett biológiai sokszínűséget. „Arra is emlékeztetnek, hogy az embernek milyen befolyása van a ma élő állatok túlélésére” – zárta a kutató.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt