Szép magyar várak: Visegrád, a Dunakanyar ékköve

Visegrád neve szláv eredetű, magasan épült várost, várat, fellegvárat jelent, és Európa-szerte számos település viseli valamilyen formában e nevet. A visegrádi Fellegvár helyén már a 9. században is laktak, maga a fellegvár a tatárjárás után épült, IV. Béla felesége, a bizánci Laszkarisz Mária volt a tulajdonosa, építtetője. Ekkor a vár háromszögletes volt, sarkain egy-egy bástyával. Menedéknek szánták, ahová a Nyulak-szigetéről a később szentté avatott Margit és zárdatársai egy esetleges újabb tatár támadás során menekülhettek volna. Az Árpád-ház kihalása után számtalanszor váltott birtokost, a 14. század elején átépítik, megerősítik, 1335-ben a Fellegvárban került sor a visegrádi királytalálkozóra, és itt őrizték a Szent Koronát is. A várban számos alkalommal őriztek előkelő foglyokat. Mátyás 1470-80 körül alaposan átépíttette, a török időkben többször váltott gazdát, ekkor már ostromok révén is. Az 1570-es évek végén romos állagúnak említik, később ez a helyzet tovább romlott, a kisebb-nagyobb javítgatások ellenére, 1686-ra már használhatatlanná vált. A helyreállítására csak a 20. században kerülhetett sor, több alkalommal igyekeztek megóvni, ami megmaradt belőle, majd 1965-től szinte folyamatosan tartó felújítások zajlottak, zajlanak a Fellegvárban.