Ott bukkantak egy koponyára, ahol még nem is járhatott ember

Maria Giovanna Belcastro, a Bolognai Egyetem munkatársa és kollégái új tanulmányukban egy kőkori nő különös maradványát mutatják be – számol be a Live Science. Az 5600 éves koponyát egy barlang nagyon nehezen megközelíthető járatában, egy 12 méteres, függőleges akna tetejénél tárták fel, a kutatók először nem értették, mi történhetett az elhunyttal.

A leleten talált sérüléseket vizsgálva a csapat végül arra jutott, hogy az elváltozások egy részét emberek okozták, míg mások akkor alakultak ki, amikor a fej köveknek ütődött. Ez alapján kidolgoztak egy lehetséges forgatókönyvet: amikor a nő meghalt, közössége valószínűleg feldarabolta a testét – a korszakban ez a temetkezési szokás igen elterjedt volt. Valamikor, azt követően, hogy az elhunyt fejét elhelyezték, a sár és a víz mozgása idővel lejjebb moshatta azt a barlang bejárata felé.

A leletet 2015-ben azonosították az észak-olaszországi Marcel Loubens-barlangban. Bár a barlangokban viszonylag gyakran temettek el embereket a távoli múltban, a későbbi expedíciók során nem bukkantak újabb maradványokra az üregben. A koponya elemzése alapján a szakértők meghatározták, hogy a nő 24-35 éves korában halt meg, valamikor időszámítás előtt 3630 és 3380 között.

A koponya sérülései sokat elárultak a nő életéről, az elváltozásokat vizsgálva a kutatók következtetni tudtak az egyes sérülések eredetére. Akadtak olyan sebek, amelyek már begyógyultak, és olyanok is, amelyeket halála után, eszközökkel ejtettek. A szakértők úgy gondolják, hogy a nő táplálkozási problémáktól, vitaminhiánytól, fogszuvasodástól is szenvedett, és a koponyáján jóindulatú daganata is volt.

Végezetül olyan sérüléseket is kimutattak, amelyek akkor keletkezhettek, amikor a koponya elgurult az eredeti temetkezési helyről, még a barlangon kívülről. A maradvány így juthatott el a barlangba, ahol aztán több ezer évet várt a felfedezésre. Mindez természetesen csak egy lehetséges magyarázat a lelet történetére.