Változások Costa Ricában

Costa Rica nevének hallatán többen visszakérdeztek, nem félek-e elutazni egy veszélyes, elmaradott közép-amerikai országba. Bár ezek a jelzők valamikor igazak voltak, már jó néhány éve nem azok. A fél magyarországnyi állam sok változáson ment át az elmúlt időszakban.

Nincs hadsereg
1948-ban, egy rövid polgárháborút követően, José Figueres Ferrer elnök megszüntette a hadsereget, így Costa Rica a föld 16 olyan országának egyike, amely semmiféle katonai szervezetet nem tart fenn. A konfliktusokat inkább megelőzni és kezelni igyekeznek, és ezt oly sikeresen teszik, hogy a téma kutatói előszeretettel tanulmányozzák az országot, sőt, az ENSZ Békeegyeteme is a fővárosban, San José-ban kapott helyet. A katonai kiadásokon megspórolt pénzeket inkább az egészségügyre, az oktatásra és a környezetvédelemre fordítják. Bár régi utazós fórumokon még sok régi bejegyzést lehet olvasni strandokon kifosztott turistákról és feltört autókról, ma már ilyen atrocitások rendkívül ritkán fordulnak elő. Bárhol beszélgettem utazókkal és helybéliekkel, ilyen esetekre már alig emlékeznek.


Zöld energia
Bár Costa Rica kis méretének és viszonylag kevés ipari tevékenységének köszönhetően nem tartozik a legnagyobb károsanyag-kibocsátók közé, mégis a zöld mozgalom egyik fontos szereplőjévé vált. A Csendes- és Atlanti-óceán közé ékelődött ország ugyanis nagyon megérzi a klímaváltozás hatásait, így számára életbe vágó, hogy a káros folyamatokat visszaszorítsa. A kormány eltökélt célja, hogy 2050-re teljes egészében megszüntesse a fosszilis energiahordozók használatát, de már most, 2021-ben is az energiák 99 százalékát megújuló energiaforrásokból nyerik. Ennek nagyjából kétharmadát vízerőművek adják, a többi pedig főleg szél- és geotermikus forrásokból származik. A környezetvédelmi törekvéseket utazóként is tetten érhettem. Bár azt nem érzékeltem, az áramot épp milyen forrásból kapom, az egyből feltűnt, hogy nem pazarolják azt feleslegesen. Hiába az Egyesült Államokból érkezik a legtöbb turista, akiknek létkérdés a légkondicionáló, ilyennel viszonylag kevés helyen találkoztam – sok szállodánál egyszerűen nem tesznek fel üvegablakot, és a szúnyoghálókon át szellőzik a szoba.

Visszatelepített erdők
Costa Rica az első ország a trópusokon, ahol megállították az erdőirtást. Az 1970-es, 80-as években a többi Latin-Amerikai országhoz hasonlóan itt is vészesen fogyott a zöldterület. Ennek több oka is volt: egyrészt az észszerűtlen fakitermelés miatt (amikor nem csak a kívánt típusú fákat vágják ki, hanem az egész erdőt a „könnyebbség” kedvéért), másrészt mezőgazdasági területekké, állatlegelőkké alakítottak át erdős részeket. Ez utóbbit az is kikényszerítette, hogy az ország lakossága az 1953. évi egymillió főről mára 5 millióra nőtt. A mélypont 1987-ben volt, ekkor a vezetők észbe kaptak és cselekedtek. A konzisztens és határozott programnak köszönhetően, mára az ország több mint 40 százalékát erdő borítja. Kidolgoztak egy olyan anyagi ösztönző rendszert, hogy a farmereknek megérje megvédeni, sőt, kiterjeszteni az erdős területeket. Az anyagi segítség mellett fontos volt, hogy a helyiek nagy tisztelettel fordulnak a természet felé, így nem kellett nagyon győzködni őket, hogy előtérbe kerüljön a környezetvédelem. Itt máris visszakapcsolódhatunk az első ponthoz, hiszen a leszerelésből adódó többletpénz oktatásfejlesztésre is ment, ami erősítette a környezettudatosságot. Még a felületes látogatás során is feltűnt, mennyire tiszta az ország – az utak mentén, strandokon szinte elvétve sem látni szemetet, a nejlonzacskók eltűntek a boltokból, mindenki többször használatos szatyorral jár bevásárolni. Iható a csapvíz és nem is tukmálnak éttermekben palackozott vizet, hanem hozzák a csapvizet pohárban, kancsóban.


Virágzó ökoturizmus
A sok zöldterületnek köszönhetően Costa Rica felkapott ökoturisztikai célponttá vált, ahova igényes, jól fizető turisták utaznak, így a turizmus ma mintegy kétszázezer embernek biztosít megélhetést. Az ország területének 23,4 százaléka nemzeti park vagy védett terület, ez az arány a legmagasabb a világon. Így érthető az is, hogy a látogatók 80 százaléka kifejezetten túrázni, kirándulni jön.
Amikor a turisták rácsodálkoznak a fákon ugráló majmokra vagy az ott csimpaszkodó lajhárokra, a helybéliek is rádöbbennek, milyen kincs van a kezükben, amire vigyázniuk kell. Az ország ötmilliós lakossága évente három millió turistát fogad, így a turizmus már a GDP 8 százalékát teszi ki, azaz hozzájárul a gazdasági növekedéshez – ami további erőforrást biztosít az erdők védelmére. Az ide látogatók gyakran megjegyzik, hogy Costa Rica egyre drágább, nem véletlen, hogy az egyik beceneve Latin-Amerika Svájca. A magas szállás- és belépődíjakkal az a cél, hogy inkább kevesebb, de jól fizető vendégkört vonzzanak be. A magas árakat abból a szempontból is megérti az ember, hogy ezekért nagyon színvonalas szolgáltatást kapunk: tökéletesen karbantartott túraösvényeket, egyértelmű jelzéseket, mindig tiszta mosdókat és zuhanyzókat.

Hogy birkóznak meg a koronavírussal?
Az ország egyre nagyobb sikereket ért el a fenti, egymással összefüggő célok megvalósítása érdekében, amikor beütött itt is a koronavírus és néhány hónapra leállította az országot. Számomra érdekes volt megfigyelni, hogy kapcsolódott össze sok téren a vírus elleni védekezés a már lendületben levő környezetvédelmi törekvésekkel. Erre jó példa, hogy sok papír alapú prospektust kiváltották QR-kódokkal, legyen az térkép a nemzeti parkokban vagy a reggeli étlap a szállodákban. Ezzel nem csak azt érik el, hogy érintésmentes legyen a látogatás, de azt is, hogy ne nyomtassanak feleslegesen brosúrákat. Ugyancsak mindkét célt szolgálja az, hogy korlátozzák a nemzeti parkokban a látogatók számát. Szinte mindenhol szigorú limit van, szigorúan szabályozzák, hány látogatót fogadnak egy nap, részben a környezet védelmében, részben pedig járványügyi szempontból. Az ország két népszerű vulkánjának (Poás és Irazú) meglátogatásához előzetesen kell az interneten regisztrálni. A helyszínen nem is árulnak jegyeket, hanem a regisztráció elfogadását kell mobiltelefonon bemutatni. Csak a megadott idősávban lehet belépni, így soha nem kell a túra során sok embert kerülgetni.

Bevallom, Costa Ricában az egyik ámulatból estem a másikba és nem csak azért, mert lenyűgözően szép az ország. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy határozott kormányzással, a lakosság bevonásával milyen nagyszerű eredményeket lehet elérni, és remélem, az ő sikerük majd sokaknak jó példával szolgál.
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – travellina.hu