A polihisztor, akit majdnem kivégeztek

Bél Mátyás 1684. március 24-én született a szlovákiai Ocsován (Nagyócsán), akinek szerteágazó munkásságát érdemes megismerni, kora polihisztoraként emlegetjük.

Édesapja mészáros volt, ám fontosnak tartotta fia taníttatását. Deák Antal András: Bél Mátyás élete és munkássága 1684-1749-ig című írásában olvashatunk gyerekkoráról és életveszélyes sérüléséről: „már kis korától fogva tanulékony, szerény, később a tudományoknak és azok lélekemelő tanulmányozásának szentelte életét. Gyermekkorának első éveiben szülőfalujának iskolájában tanult, majd Losoncon sajátította el a tudás alapjait. Itt, már gyermekként nagy veszedelembe sodródott. Valami szerencsétlen és végzetes módon olyan súlyos sebet kapott a fején, hogy négy hónapnak kellett eltelnie, mire úgy ahogy felépült.”
Pozsonyban tökéletesítette német és latin nyelvtudását, majd Veszprémben megtanult kitűnően magyarul, bár anyja révén ez volt az anyanyelve. Pápán nevelőként kóstolt bele a tanítás szépségeibe. Besztercebányai tanulóévei végeztével azon szerencsés diákok közé tartozott, akik a nagynevű, modern tanokat követő hallei egyetemen folytathatták tanulmányaikat. Itt jobban megismerkedett a pietizmussal, az evangélikus vallás egy felvilágosult irányzatával. Külföldről hazatérve először régi iskolavárosában a besztercebányai gimnázium aligazgatói állását fogadta el. Itt követte hallei tanára, Francke, példáját és átszervezte az oktatást, több hangsúlyt fektetett a gyakorlati és világi ismeretekre, bevezette földrajz és történelem tanítását.
Ez időben zajlott a Rákóczi-szabadságharc, 1708-ban a kurucok elvesztették a bányavárosokat, és Heister német tábornagy tömeges kivégzésekbe kezdett. A lelkészi hivatást is végző Bél Mátyás majdnem halálsorra került: „kirendelték a halálraítéltek lelki vigasztalására. Szomorú feladatát akkora együttérzéssel látta el, hogy a vérengző tábornagy őt is halálra ítéltette. Barátai csak nagy üggyel-bajjal tudták életét megmenteni” – számolt be az eseményről Deák Antal András.
1714-ben Pozsonyba, az ország akkori központjába, hívták meg gimnáziumi igazgatónak. Itt szintén oktatási reformokba fogott, egy osztályba szervezte az azonos korú és képességű diákokat és így ment a csoportos képzésük, táblát és térképet használt segédanyagként, évenként vizsgát szervezett. Miután otthagyta a gimnáziumot, evangélikus lelkészként szerteágazó tudományos munkásságával járult hozzá a pozsonyi kulturális élet felvirágoztatásához.
Lássuk milyen területeken alkotott maradandót!
Nyelvkönyvekkel kezdte, majd államismereti összefoglalót készített. Bél Mátyás többnyelvűnek mondható, nagy terjedelmű életművét elsősorban latin nyelven írta, de kiadványai jelentek meg magyarul, szlovákul és németül is. Fontosnak tartotta a nyelvművelést a diákok számára. Akkoriban az ország igen soknyelvű volt, ezért a különböző nyelvkönyveket adott ki. Kutatta a magyar nyelv történetét, és a rovásírást. Igaz, tévesen a héberrel rokonította nyelvünket, de már ő rávilágított a finn-magyar kapcsolatra. Neki köszönhető az ország második latin nyelvű újsága, a Nova Posoniensis, mely ismeretterjesztő olvasnivaló volt az iskolásoknak. (Az elsőt Rákóczi Ferenc indította el Mercuris Veridicus néven.)
Leghíresebb és legnagyobb munkája az országot bemutató Notitia Hungariae antiqae, mediae et novae (A régi, középkori és az újkori Magyarország ismertetése). A Notitia újkori részeként adta ki Moson- és az észak-magyarországi (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra, Hont) megyékről szóló leírását. Az országegységek átfogó földrajzi, történeti, politikai és néprajzi ismertetését köszönhetjük neki. Rendkívül alapos kutatómunkával készült a nagy mű, országszerte bevonta tanítványait és barátait az ismeretszerzésbe. Fontosnak tartotta ugyanis a helyszíni adatgyűjtést és a korai történeti forrásfeltárást. Íme egy példa a Balaton bemutatásáról: „Keletkezéséről a lakosság azt tartja, hogy Krisztusnak, az emberi nem megváltójának a születésekor nyílt meg ott a föld, amit én jómagam erősen kétlek. Továbbá ez a tó nevezetes a nagysága és vizének sajátossága miatt, meg a halai miatt, mivel azok nagyon édesek és sajátos ízűek.
Ahogy a környékén fekvő földek gazdag termést hoznak gabonában, úgy a dombok, melyek partjait koszorúzzák, bőven termik a különböző fajtájú finom szőlőt, szépségben pedig a tenger kies szépségével minden tekintetben felveszi a versenyt.
És még az is idetartozik, hogy a jégi halászatot ugyancsak gyakran és nagyszerű hozzáértéssel meg eredménnyel szokták a Balatonon művelni, melyet 1701 januárjában magunk is végignéztünk és egy másik helyen leírtunk” –olvashatjuk Deák Antal András munkájában Bél Mátyás leírását.
Sokan ellenségesen néztek rá, sőt kémkedéssel vádolták meg a kutatásai miatt. Szerencséjére Pálffy Miklós nádor és gróf Batthány József, kalocsai érsek felkarolta őt és anyagilag támogatták. A kutatási nehézségeket látva merült fel Bél Mátyásban a levéltár gondolata, mert akkor a minden államot érintő okirat egy helyen lett volna, sőt, a tudóstársaság ötletét is felvetette. Pozsonyi évei során alkímiával is foglalkozott, melyről naplójegyzeteiből tudunk.
Tudós terveit nem fejezhette be, több ezer oldalas tanulmányai sem kerülhettek kiadásra, ugyanis 1749-ben szélütést kapott, és életét vesztette. Pozsonyban temették el, sírja nem fellelhető, eltűnt a temető felszámolásakor.
Szerencsére 2011 óta újra előtérbe került munkássága, és Tóth Gergely történész vezetésével a ki nem adott Bél Mátyás kéziratot rendezni kezdték. Máig hat kötetet adtak ki eredeti, latin nyelven Notita Hungariae novae historico geographica címmel. A tudós alapos kutatásainak hála huszonegy vármegyének mutathatják be sokszor még ismeretlen történetét.
Írta: Ádám Eszter