Gének árulkodnak a szkíták történetéről

Egy friss tanulmányban a szakértők ősi maradványokat elemezve vizsgálták a szkíták genetikáját – számol be a Phys.org. Guido Alberto Gnecchi-Ruscone, a Max Planck Történettudományi Intézet munkatársa és kollégái 111 személy mintáit elemezték, akik az időszámítás előtti 1. és az időszámítás szerinti 1. évezred között éltek Közép-Ázsiában.

A többi néppel való interakcióik, konfliktusaik miatt a szkíták ma is hírhedtek, a görögök, a rómaiak, a perzsák és a kínaiak is rengeteg forrást hagytak hátra a nomádokról. A kultúrát valójában számos különböző népcsoport alkotta, melyek komoly hatást gyakoroltak szomszédjaikra, segítették többek között az új technológiák terjedését. Fontos szerepük ellenére valójában meglehetősen keveset tudni a szkítákról.

Gnecchi-Rusconék olyan személyeket vizsgáltak, akiknek testét fontos szkíta és nem szkíta lelőhelyeknél tárták fel. Az eredmények sokat elárulnak a közép-ázsiai sztyeppék genetikai történetéről. Úgy tűnik, az időszámítás előtti 1. évezred fordulójának viszonylag homogén, bronzkori pásztorközösségeit nagyban befolyásolták a keletről, nyugatról és délről érkező népek, ezzel új, kevert génállományok alakultak ki.

A szakértőknek sikerült két olyan régiót azonosítaniuk, ahonnan a vaskori nomádok származhattak. Az egyik, keleti terület az Altaj hegység, a helyiek a vaskor során nyugati és déli irányba vándoroltak. A populáció terjeszkedése egybeesik a térség legkorábbi ismert szkíta sírjainak korával. A másik, nyugati csoport az Urálnál élt, a terület populációja a keletivel ellentétben többnyire egységes maradt, ahogy a szarmaták az Urál irányából a ponto-kaszpi sztyeppén terjeszkedtek.

A csapat a vaskort követő periódust is felmérte, ekkor újabb, nagy genetikai változások zajlottak. Ezek az időszámítás szerinti első évezred fordulóján következtek be, és egybeestek a szkíták eltűnésével. Az új tanulmány ismét igazolja, hogy a szkíták nem alkottak egységes népet, a kultúra nagyon eltérő populációkból tevődött össze.