Hogyan kerültek mumifikálódott papagájok a sivatagba?
A madártollak Amerika-szerte nagyon fontosak voltak az őslakosok számára.
Egy friss tanulmány alapján élénk állatkereskedelemről árulkodnak azok a papagájmúmiák, amelyeket az Atacama-sivatagban azonosítottak – számol be a Phys.org. A leletek 1000-1460-ra datálhatóak, és olyan madaraktól származnak, amelyek nem fordulnak elő a sivatagban.
José M. Capriles, a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a tollak Amerika-szerte nagyon fontosak voltak az őslakosok számára, és számos magas rangú személy sírjában felfedezhetőek. A szakember hozzátette, azt nem tudni, hogy a tollak miként jutottak el későbbi lelőhelyeikre. A papagájok és arák nem őshonosak az Atacamában, a világ legszárazabb sivatagában, ennek ellenére tollaik, sőt múmiáik is előkerültek már a térségben. Capriles szerint az állatokat nehéz terepen, hidegben, az Andokon át, élve kellett szállítani, hogy eljussanak a régióba.
Capriles és kollégái, köztük ornitológus anyja, elsőként vetették átfogó elemzés alá az atacamai papagájokat. A szakértők ehhez észak-chilei múzeumok gyűjteményi példányait vizsgálták. A csapat összesen 27 arakanga és amazon-papagáj részleges vagy teljes maradványait tanulmányozta, melyek öt oázisnál kerültek elő.
A legtöbb maradvány a 11-15. századra, azaz a Tiahuanaco felemelkedése és az inkák terjeszkedése előtti időszakra volt datálható. Ez a periódus nemcsak a háborúk, hanem a kereskedelem élénkülésének kora is volt.
A madarakat több száz kilométerről, Amazónia keleti vidékeiről hozták be. Az elemzés azt is felfedte, hogy az állatok hasonló táplálékokat fogyasztottak, mint gazdáik, a papagájok többségének azonban nem lehetett túl jó életük, hiszen tollaik miatt tartották őket. Azt egyelőre nem tudni, hogy miért mumifikálták így az állatokat, mindenesetre úgy tűnik, hogy sok példányt kloákájukon keresztül zsigereltek ki, több egyedet pedig zsákba vagy textíliákba csomagoltak.