Ócsai gasztroőrök

Tizenegy ócsai étek receptjét gyűjtötte össze egy helyi pedagógus-testvérpár.

Dicséretes, ha egy-egy tájjellegű étel elkészítési módját felkutatja valaki, pláne, ha utána visszaépíti azt gasztronómiai repertoárjába. Ócsán nem egy, mindjárt majd’ tucatnyi ilyen receptet szedett csokorba Magyar Ilona és húga, Mária.
Már édesapjuk is sokat tett a helyi kultúráért. Úgy tudom, ennek elismeréseként utca is viseli nevét. Pontosan mivel járult hozzá Magyar Sándor az ócsai hagyományok életben tartásához?
Magyar Ilona: Biológiát és kémiát tanított. Pedagógus évei alatt gazdasági kertet alapított, ahol padok és tábla is volt – odakint oktatott a szabadban. Tanári pályájával párhuzamosan az itteni természetvédelmi területtel, az állat- és növényvilággal szintén foglalkozott, – de az ócsai tájház sem kerülte el figyelmét. Értékeink címmel könyvet adott ki a település nevezetességeiről, amiben részletesen írt a műemlék református templomról, a tájházakról és a természetvédelmi területen végzett munkájáról is. Ez utóbbi a kiadvány legterjedelmesebb része.
Magyar Mária: Neki köszönhetjük, hogy nem csak megszervezte, de bonyolította a helyi turizmust. Ahogy megérkeztek a látogatók, szívélyesen kalauzolta körbe őket Ócsán. Kiváló pedagógusi címén kívül Ócsa díszpolgárává választották és egy utcát is elneveztek róla.
Önök pedig továbbvitték amit édesapjuk elkezdett, önök is pedagógusként dolgoztak. Milyen szakon tanítottak?
Mária: Én történelem szakos tanár voltam Ócsán. Ez kapcsolódik a kultúrához. Nem annyira elméleti, mint inkább gyakorlati, szervező-típus vagyok. Nővérem nagyon ügyes kezű, gyakorlatias személyiség.
Ilona: Én Budapesten tanítottam biológiát és kémiát.

Első blikkre meglepő az ötlet, hogy két ennyire eltérő látásmóddal egy közös témát válasszanak, mégpedig itteni népi ételek felkutatásával foglalkozzanak. Honnan jött az ötlet?
Ilona: Néhány éve, mikor megnéztük az Ízőrzők című műsor egyik epizódját, arra gondoltunk, akár itt, Ócsán is készülhetne egy adás. Húgom szervezőmunkába fogott, és szerencsére pozitív visszajelzést kaptunk, így elkezdődött a felkészülés.
Mária: Mielőtt azonban szakácstoborzásba kezdtünk volna, annak kellett utánajárni, milyen ősi ételeket főztek eleink.
Merre indultak, miként lett meg a tíz finomság?
Ilona: Mivel testvérem itt tanított, sokakat ismer. Őket kerestük fel személyesen vagy éppen telefonon, és a találkozások alkalmával jegyeztük le a recepteket, amiket azután némileg stilizáltunk.
Akkor nézzük az összegyűjtött recepteket! A hölgyek egymást váltva sorolják a tájjellegű ételeket:
májleves, gölődín leves, kolbászleves, aratógulyás, májas pogácsa, tepsis hal, savanyú tüdő, nyúlpörkölt erdei gombával, rántott tejbegríz, krumplis bodag, menyecske szeme.

Számomra bizony vannak teljesen ismeretlenek. Kérek segítsenek! Mi az a gölődín, és hogy készül belőle leves? De az is érdekelne, vajon milyen fogás a menyecske szeme?
Mária: A gölődin húsleves gombóccal. A leves disznófejből készült, s ebbe belefőzték a gombócot. Nem csak az egyszerűségre, a szépségre ugyancsak törekedtek azért. Erre jó példa a menyecske szeme nevű sütemény. Ez egy esküvői édesség: egy-egy szem meggyel a szélén, ami úgy csillogott, mint a menyecske szeme. Innen az elnevezés.

Az aratógulyás mennyiben más, mint a szinte mindenki által ismert gulyás, és a bodag, pedig, ha jól tudom egy lepénykenyérféle?
Ilona: Az aratógulyást füstölt húsból, csülökből, hagyma, fokhagyma, paradicsom, paprika, bab hozzáadásával, zöldség nélkül krumplival és csipetkével készítették. A gulyás laktató, csülök porcos húsból zöldséggel, hagymával, krumplival készült. A bodag sok krumplival, liszttel és zsírral készült pogácsatészta, melyet belenyomkodunk a kizsírozott tepsibe. Megsül és tördeljük. Takarékos, második fogás.
Mennyire őrzik a helybeliek a hagyományos ételeket? Ma is népszerűek ezek?
Mária: Aki hagyományőrző az esetleg főzi. Az emberek igényesebbek, ezek az egyszerű ételek nem népszerűek.
Mit gondolnak, lehetne ezen változtatni? Hogyan lehetne népszerűvé tenni ezeket a régi ételeket? Szinte egyszerre mondják:
Úgy gondoljuk, népszerűsíteni nem lehet erőszakkal.