Oxigénhiányos állapotban alkothattak az őskori művészek

Egy új tanulmány alapján pszichedelikus élményeket kereshettek az ősi emberek a mély és szűk barlangokban – számol be a The Jerusalem Post. Yafit Kedar, a Tel-Avivi Egyetem PhD-hallgatója és a csapat tagja szerint az embereket mindig vonzották az üregek, a barlangok, melyek a múlt és jelen őslakosainak ontológiájában és kozmológiájában egyaránt fontos szerepet töltenek be.

Kedarék azt mérték fel, hogy a paleolit ​​barlangokban és sziklamenedékekben lévő füst miként terjedt, illetve hogyan keringett a levegő. A hallgató egy franciaországi út során figyelt fel rá, hogy a barlangrajzok jellemzően az üregek mélyén, szűk helyeken találhatóak. Kedar arra volt kíváncsi, hogy miért választották a nehezebb megoldást a korabeliek, ahelyett, hogy a barlangok könnyebben megközelíthető, fényesebb részein maradtak volna.

A csapat úgy véli, hogy az emberek tudatosan érték el az extrém környezeteket, ahol az oxigénhiányt egyfajta drogként hasznosíthatták. A hypoxia szédülést és fejfájást okoz, de eufóriát is kiválthat, növelheti a dopaminszintet, és hallucinációt eredményezhet.

A szakértők szimulációkat folytattak, és arra jutottak, hogy a korlátozott légáramlás, illetve a tüzek használata 15 perc alatt 18 százalék alá csökkenthette a barlangokban az oxigénszintet – a szabad levegőn az érték 21 százalék. Az oxigénszint minimum 11 százalék lehetett, az ember 9 százalékos koncentrációig képes életben maradni.

A kutatók úgy gondolják, hogy a megváltozott tudatállapot segítette a rajzolást, és összekapcsolhatta az embereket a világegyetemmel. A csapat következő célja annak felmérése, hogy egyszerre hányan gyűlhettek össze a barlangok mélyén.