A méz nyomait azonosították ősi edényekben

A Bristoli Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi csoport ősi nyugat-afrikai edényeket vizsgálva a mézgyűjtés korai bizonyítékaira bukkant – számol be a Phys.org. Afrika számos közösségében a méhviasz, méz és virágpor máig rendkívül fontos. Vannak, akik méheket is tartanak, mások a természetből gyűjtik be az élelmiszerként, tartósítószerként, vízlepergetőként, kozmetikumként, tömítőként és gyógyszerként egyaránt használatos anyagokat. Egyes térségekben a mézből még különböző alkoholos italokat is főznek.

Azt nem tudni, hogy az emberek pontosan mióta is hasznosítják a méhek termékeit. Az ókorban a méz minden bizonnyal ritka, és igencsak keresett volt, az őskőkori sziklarajzokat leszámítva ugyanakkor keveset tudunk arról, hogy a korábbi idők emberei hogyan viszonyultak a méhek készítette termékhez. Ezek a sziklarajzok 40-8 ezer évesek és jellemzően Afrikában találhatóak meg.

A szakértők most több mint 450 ősi edényt vettek kémiai elemzés alá, a leletek a közép-nigériai Nok-kultúrához köthetőek. A népcsoport leginkább lenyűgöző terrakotta szobrocskáiról, illetve korai vastárgyairól ismert. Mivel a térség talaja rendkívül savas, nem nagyon konzerválódtak olyan maradványok, amelyek a Nok-kultúra táplálkozásáról árulkodnának.

A kutatók legnagyobb meglepetésre a vizsgált edények mintegy harmadában méhviaszt tároltak, vagy dolgoztak fel. Az anyagot lipidek, zsírok, olajok és viaszok révén azonosították.

Dr. Julie Dunne, a Bristoli Egyetem munkatársa és a csapat vezetője szerint lenyűgöző, hogy a biomolekuláris információk ősi edényekből történő kivonása az etnográfiai adatokkal kombinálva miként tárta fel Nyugat-Afrika legkorábbi mézgyűjtésének nyomait. A szakértők célja eredetileg a húsfeldolgozás jeleinek megtalálása volt, a felfedezés így hatalmas meglepetést okozott.