Jelky András, az „ötödfél világrész” kalandora

Jelky András élete bővelkedik regénybeli fordulatokban: szabólegényből lett világutazó, Afrikában rabszolga sorra került, majd Távol-Keleten diplomáciai szolgálatot teljesített. A magyar Robinsonnak is nevezett kalandor ezen a napon, 1738. április 20-án született, legalábbis a bajai plébánia anyakönyve szerint.

Először 1779-ben német, pár évvel később magyar nyelven is megjelenhetett életrajza, mely a Jelky András diktálta történeteken alapult. A 19. század végén Hevesi Lajos nagy sikerű ifjúsági regényt írt a memoárból Jelky András bajai Fiú rendkivüli kalandjai ötödfél világrészben címen, amely azóta több kiadást megélt. Elsősorban innen ismerjük utazásait, ám az izgalmas fordulatok igazolhatósága kérdéses.
Apja, Ilka János György, a császár hadseregében harcolt a török ellen, leszerelése után Baján telepedett le szabóként. Az ifjú Jelky András beállt apja mellé inasnak, majd, mint minden mesterségbeli kortársa, elindult vándorútra, hogy kitanulja szabóságot és a céh tagjává válhasson. Először Bécsbe utazott rokonához, de hajtotta a kalandvágy, s hamarosan Párizs felé vette az irányt, bár sosem jutott el odáig. Vándorlásai során többször be akarták sorozni katonának. Meglógásainak történetét a Vasárnapi Újságból idézem, ahol a lap könyvajánlójával Hevesi Lajos regényét népszerűsítette.
„Németországon keresztülutaztában Aschaffenburg egyik korcsmájában katonákra akadt, kik a porosz király számára toborzottak. A csinos fiu megtetszett nekik, s magok közé is vették. de éjidején a kéményen kiszökött, a padláson egy mosónő ablakán bemászott, s az másnap a hátán a mosott fehérnemű között kivitte s igy elmenekült. De Hanau városában elfogatta a hannoverai fejedelem, ki akkor 40 tallérjával szállította az egészséges ifjakat Anglia amerikai gyarmatai számára. Midőn azonban Kinzig folyón átszállították az összefogott csapatot, Jelky másodmagával a vizbe dobta magát s szerencsésen elmenekült másodszor is.”
Rotterdamban azonban ismét fogságba esett és többed magával egy hajón Kelet-India felé indultak. Nem érték el céljukat, viharba keveredtek és a vitorlás elsüllyedt. Őt egy holland hajó mentette meg, és a dél-amerikai Suriname-ben kötöttek ki. Jelky azonban szeretett volna visszajutni Európába, Lisszabonig sikerült neki. Máltai hajón utazott tovább, de kalózók támadták meg őket, a bajai vándorlegény foglyul esett és Afrikába szállították. Az arab kereskedők eladták a szabólegényt egy török úrnak rabszolgának. Egy tengeri csónakázás alkalmával felmerült a szökés lehetősége, rabszolgatársával felügyelőjüket a tengerbe lökték, és eleveztek. Négy napig étlen-szomjan vergődtek a nyílt vízen, végül egy portugál hajó talált rájuk, ezzel először Makaóba érkeztek meg. Hevesi Lajos regényében így írta le a keleti kikötő izgalmas világát, ahol Jelky András kényszerből szakácsnak állt, és megtanult cserebogár pástétomot készíteni.
„A portugál áruraktárak előtt léptek ki a partra, egyenest a kikötő kavargó sokadalmának közepébe. Keskeny szemű, sárga arcú, kiálló arccsontú emberek zsivajogtak, futkostak, cipekedtek mindenfelé a parton, nagyobb részük elrongyolt ruházatban vagy derékig meztelenül. A jobb ruhájúak az áruraktárak mellett tárgyaltak, alkudoztak. Simára borotvált fejüknek csak a búbján maradt haj, amely aztán hosszú copfban csüngött a tarkójukra.
(…) András nem tudta, hová nézzen, mit bámuljon elébb. Minden, amit megpillantott, amire csak rávetette a szemét, sose látott, sose hallott újdonság volt a számára, hiszen a kínai nép életének akkoriban még a híre is alig jutott el Európába.
Tarkabarka színekkel kifestett, emeletes faházikók között haladtak, a házak felfelé görbülő ereszének párkányán vidáman csilingelő apró csengettyűk sorakoztak. Az üzletek felett feketére lakkozott fatáblákat himbált a tengeri szellő, a táblákon furcsábbnál furcsább aranybetűk ragyogtak. A kereskedők az üzletek ajtajában álltak, és torkukszakadtából kiáltozták világgá áruiknak lajstromát, csodálatos minőségét és hihetetlenül olcsó árát.”
Később Jelky a kínai Kantonba folytatta útját, aztán pedig a holland hadsereg katonájaként Batáviába (ma Jakarta) érkezett meg. A Holland Kelet-Indiai Társaság vezetője, Albert Parra szabóként alkalmazta, sőt a magyar kalandor meg is nősült. Ám magára haragította munkaadóját, így ismét be kellett állnia a hadseregbe, és Ceylonba vezényelték. Ternate szigetre érkezvén pápua őslakósokkal találta magát szembe, akik kannibalizmusukról voltak hírhedtek, azaz emberáldozatot mutattak be isteneiknek, amelyet aztán elfogyasztottak. Jelky fogságukba került, ketrecbe zárva tartották, hizlalták a szertartásukra. Hevesi regénye bemutatta megmenekülését, mi szerint Kvanga és bátyjai kiszabadították, és együtt kezdtek új életet a szomszédos szigeten. Amikor a lány meghalt, Jelky társaival újra útnak indult, és hat év után behajózott Batáviába, ahol akkor már kormányzóként működő Parra örömmel fogadta.
A szerencsés megmenekülésével híressé vált Jelkyt arannyal jutalmazták, tiszti rangot kapott, aztán diplomataként kiküldetésekben is részt vett. Így járt Japánban és Jáván, kevesen nyerhettek betekintést abban az időben Távol-Kelet zárt világába. Miután feleségét elveszítette, úgy döntött, hogy visszatér Magyarországra. Bécsben megállva Mária Terézia császárnő és fia, II. József is fogadta őt, akik újabb kiküldetéssel bízták volna meg, de Jelky már hazavágyott. A sokat látott világutazó 1783-ban Budán halt meg, csupán 45 évesen, tüdővészben.
Írta: Ádám Eszter