Kőkori csapdákra bukkantak Dél-Afrikában

Marlize Lombard, a Johannesburgi Egyetem szakértője és kollégái új tanulmányukban azt írják, újkőkori állatcsapdákat találtak Dél-Afrikában – számol be a Phys.org. A hasonló, a vadállatok terelését szolgáló geoglifákat sivatagi sárkányoknak nevezik, a struktúrákat a Közel-Keleten fedezték fel az 1920-as években, nevüket pedig az őket megpillantó pilótáktól kapták.

Korábbi vizsgálatok már felfedték, hogy a neolitikum és a bronzkor idején a vadászó-gyűjtögető csoportok kialakítottak hasonló karámokat. A csapdákat úgy hozták létre, hogy kövekből álló szemközti falak tölcsérszerűen egyre közelebb kerültek egymáshoz, ily módon ejtve csapdába a betévedt vadakat. A közel-keleti kutatások alapján a falak jellemzően egy méter szélesek és másfél méter magasak voltak. A vadászok a zsákmányt először beterelték a karámba, majd egyre közelebb űzték a szűkülethez, ahol már viszonylag egyszerű volt elkapni.

Lombardék Keimoes városkájának közelében folytattak vizsgálatot 2016 és 2019 között, a LIDAR-ral (lézer alapú távérzékeléssel) végzett felmérés során több sivatagi sárkányt is azonosítottak. Az eredmények alapján az ősi vadászok a különböző állatok elejtésére alkalmas csapdákat sokszor egymáshoz közel építették fel.

Ezek a legdélebbi sivatagi sárkányok, melyeket valaha felfedeztek. A kutatók szerint a dél-afrikai struktúrák jóval fiatalabbak, mint közel-keleti társaik, nagyjából kétezer évesek lehetnek. Lombardék úgy vélik, a struktúrák felépítése arról árulkodik, hogy a korabeliek nagyon jól ismerték az állatok viselkedését.