Százötven év szolgálat

2021.05.31.Dr. Balogh Tamás

National Geographic Magyarország

2021. május 17-én 150 éve történt a LAJTA Monitor Múzeumhajónak, a Magyar Honvédség tiszteletbeli zászlóshajójának a vízrebocsátása Újpesten. A hadihajó nemcsak a világ legelső folyami monitora, de – a DALMAT kormányzói yacht és a SAVA (ex-BODROG) monitor mellett – az osztrák-magyar cs. és kir. Haditengerészet egyik utolsó, máig fennmaradt egysége is egyben.

Köztudomású, hogy a műemlékek (általában) túlélik az alkotóikat: a karbantartott épületek és gépek hosszabb ideig fennmaradnak, mint az ezeket létrehozó és használó emberek, hogy aztán ezekről az emberekről, a korabeli technikai-műszaki megoldásokról, szokásokról és életvitelről valljanak – már, ha felismerik az értéküket és a megőrzésükhöz fűződő közérdeket nem dobják oda könnyű kézzel, vagy éppen áldozzák fel a védelmükre kötelesek tevőleges közreműködésével a magánérdekek oltárán. A LAJTA esetében minden a lehető legjobban alakult, így ma is hitelesen mesél arról, hogy mi minden történhet másfél évszázad alatt. Szerzőnk, ennek járt utána, összeállítva a kalandos történetű folyami hadihajó eddigi szolgálatának kronológiáját.

A monitorokról általában

A monitor kifejezés (latin: „őrző”, „figyelő”) a tengerészettörténetben egy viszonylag kicsi hadihajótípust jelöl, amely nem volt különösebben gyors, vagy épp kiemelkedően páncélozott, de aránytalanul nagy ágyúkkal szerelték fel. eredetileg a sekély tengerparti vizekre tervezték őket, ahol blokádőr-hajóként vagy a parti hadműveletekhez a tenger felől tüzérségi támogatást nyújtó egységként szolgáltak. Első példányukat, a típusnak nevet adó USS MONITOR-t 1861-ben alkotta meg a svéd származású amerikai mérnök, John Ericsson az Egyesült Államok számára. A következő évszázadban 25 országban mintegy 200 monitor szolgált. Néhány haditengerészet az első és a második világháborúban is használta őket. A valaha volt legnagyobb monitorokat a britek építették az első világháborúban, a német megszállás alatt álló belga partvidék bombázására: a LORD CLIVE osztályú monitorok nehezebb lövedékeket lőttek ki, mint bármely más hadihajó. Az Egyesült Államok haditengerészete még a vietnámi háborúban is alkalmazta a típust. Jelenleg a brazil haditengerészet 1938-ban épült PARNAÍBA monitora az utolsó rendszerben lévő monitor. A típusnak három változata alakult ki: a nyílt tengeri, a tengerparti és a folyami monitor. Utóbbi típusba tartozik a LEITHA (magyarul LAJTA) monitor, amely testvérhajójával, a MAROS-sal együtt 1871-ben bocsátottak vízre Újpesten, nem egészen 10 évvel a világelső USS MONITOR után, az osztrák-magyar császári és királyi haditengerészet megrendelésére.

Az első osztrák-magyar monitor jelentősége

A LEITHA/LAJTA monitor építése idején az amerikai kontinensen kívüli világ első folyami monitora volt (s – Amerikát is beleértve – a világ első olyan folyami monitora, amely görgőkön forgó, ún.: Co-les-rendszerű lövegtoronnyal épült). A Monarchia haditengerészetében ráadásul ez volt az első olyan hajó, amelyet vitorlák nélkül, kizárólag gőzzel és két hajócsavarral hajtottak, tisztán fémből építettek és Bessemer-féle páncéllal védtek, valamint forgatható lövegtoronnyal és vízöblítéses illemhellyel szereltek fel. 1918-ra a LEITHA/LAJTA volt az osztrák-magyar haditengerészet legöregebb tényleges hadiszolgálatban lévő egysége (hiszen amikor elavult, nem bontották le, mint a gazdag országok szokták, hanem átalakították az éppen modernnek számító formára, így öt fő alakban, és ezek változataiban szolgált.) Napjainkra a LEITHA/LAJTA monitorral együtt csak 7 db maradt meg a valaha épült több, mint 200 monitorból, s közülük csak 4 múzeumhajó.

A LEITHA/LAJTA monitor háborús szolgálata

1873-ban, a LEITHA a Felső-Dunán szolgált, míg testvérhajója, a MAROS a bécsi Világkiállításon szere-pelt, mint a Haditengerészet bemutató egysége.
1874-ben a LEITHA tartalékba került.
1875-ben, 1876-ban, 1877-ben aktív szolgálatot teljesített a hadihajó a Monarchia különböző folyóin.
1876-ban történt a monitorok első bevetése. A hadi lobogót viselő RADETZKY nevű osztrák gőzhajó a török fennhatóság elől menekülő bolgárokat szállított, a törökök szerint viszont a menekülők a szultán elleni lázadók voltak, ezért Belgrádnál szerb hivatalnokok leszállították őket a hajóról. A Monarchia hadvezetése ebben a császári lobogó megsértését látta, és elégtételt követelt, melynek nyoma-tékául december 8-án a MAROS és a LEITHA megjelent a belgrádi erődök előtt. A „flottademonstráció” hatására a törökök leváltották az erőd parancsnokát és 21 ágyúlövéssel köszöntötték a megsértett lobogót. (Az akció közben a MAROS lövegtornyában felrobbant egy gránát, mely két embert megölt.)
1878. július 13-án lezárult a berlini kongresszus. Felhatalmazása alapján a Monarchia július 29-én meg-kezdte Bosznia-Hercegovina megszállását. Az akcióban fontos szerepet kapott a tengeri flotta (első-sorban tengeri szállításokat végzett, illetve biztosította azt), és a két dunai monitor. A LEITHA Hyppo-lit Ritter v. Henriquez (1836–1893) I. osztályú sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt augusztus–szeptember folyamán 237,8 tengeri mérföldet (440 km-t) tett meg a Száva-folyón. Szeptember 12-én és 13-án Brčkótt lőtte. Az ott felállított ellenséges üteg megsemmisült. Október 26-án érkezett vissza Óbudára, a cs. és kir. Dunaflottila központi kikötőjébe.
1879-ben a boszniai tapasztalatok alapján a parancsnoki tornyot átépítették.
1880/81-ben tartalékban állt a hajó.
1882-ben a LEITHA-t felszerelték egy 25,4 mm-es, Palmkranz-Nordenfelt-rendszerű sorozatlövő fegyverrel (ún.: mitrailleusezel) – szórólöveggel vagy kartácságyúval – melyet a fedélzet két különböző pontján lehetett felállítani.

1893/94-ben a hajót átépítették és modernizálták: új, a réginél kisebb átmérőjű és egyetlen ágyúval felszerelt lövegtornyot kapott, s a felépítményeit is teljesen átépítették.
1894. november 1-én volt a teljes átépítés utáni első próbaút.
1895. május 1-én az átépítést követő szolgálatba állítás. A korszerűsített hajó harcértéke megközelítette az előző évben átadott, vadonatúj SZAMOS és KÖRÖS monitorokét. A LEITHA végigjárta a flottilla gyakorlatozó hadihajóinak szokásos útvonalát: a Dunán Felső Ausztriától a román határig, a Tiszán Szolnokig, a Száván Sziszekig hajózott. Augusztusban részt vett az ercsi lőgyakorlaton (a híres lőgyakorlat hagyománnyá válva túlélte a Monarchiát, s egészen 2002-ig – a Honvéd Folyami Flottilla meg-szüntetéséig – a mindenkori magyarországi dunai hadiflotta állandó kiképzési programja maradt).

1896/97-ben a LEITHA tartalékban maradt.
1898-ban a flottilla először gyakorolta a szárazföldi csapatokkal való együttműködést.
1899. május 3-tól július 4-ig Linzben javították a hajót. Kazán- és gépjavításra, a baloldali hajócsavar cseréjére és az oldalpáncél teakfa alátétjének cseréjére került sor.
1899-ben közös hadgyakorlat Budapest térségében a teljes flottilla részvételével.
1900-ban közös hadgyakorlat a teljes flottilla részvételével.
1901-ben közös hadgyakorlat a teljes flottilla részvételével.
1902-ben, 1903-ban, 1904-ben a LEIHA tartalékban.
1905-ben augusztus 31-től a teljes flottilla vett részt a hadsereg dunaföldvári átkelési gyakorlatán.
1907-ben a LEITHA tartalékban.
1908. október 6-án Ferenc József bejelentette az 1878-ban megszállt Bosznia-Hercegovina bekebelezését. A flottilla riadókészültségben.
1909 áprilisában csökkentették a flottilla létszámát. A LEITHÁ-t ekkor leszerelték. „A Magyar Hadi-tengerészeti Egyesület Közleményei” c. folyóirat 1940-es számaiban Farkas Árpád nyugállományú Waffenmeister (a fegyveres szolgálat, a Waffendinst törzsőrmester szintű rangja) hangulatos visszaemlékezéseket írt az 1908–09-es télen a Dunaflottillában töltött szolgálatáról: „1908 őszén mozgósítás volt a szerbek ellen, és monitorjaink novemberig Péterváradnál álltak készenlétben, hogy adott esetben megkezdjék Belgrád bombázását. A korán beköszöntött zimankós, ködös és hideg időjárás azonban felkényszerítette flottillánkat az óbudai téli kikötőbe. A monitorok parancsnokai sorhajóhad-nagyok voltak, a GDO-k [első tisztek] és a tüzértisztek pedig fregatthadnagyok. A hajó négytagú tisztikarába tartozott még a gépüzemvezető. Az őrnaszádok parancsnokai sorhajó- vagy fregatthadnagyok voltak. Az óbudai laktanyában ezen kívül mintegy 200-250 főnyi tartalékcsapat volt beszállásolva, így összlétszámunk mintegy 800 ember volt. Csendes időben nappal jobban kibírható a 20 fokos hideg Budapesten, mint Polában vagy Triesztben a dühöngő bórában a 0 fok, mert a bóra a csontjáig átfújja az embert. Éjjel azonban más a helyzet. A hajó első részének a fedélzet alatti részében volt a legénységi szállás, amely reggel 8 órától az este 9 órai takarodóig fűtve volt. Ebben a helyiségben volt egy kétszemélyes kabin, amelyben az ágyak egymás felett voltak. Ez a kabin alig volt másfél méter széles és két méter hosszú. A felső ágyban én, mint Bootsmann, az alsóban pedig Tóni bácsi aludt, aki mint folyamkormányos, a DDSG-től volt hozzánk vezényelve. A kívül jégben álló, belülről pedig fűtött férőhelyünk páncélfala izzadt a lecsapódó párától, és amíg takarodókor a kályhában el nem oltották a tüzet, a víz szaporán pergett le a falakon. Ha este kabinunkban lefeküdtünk, ügyelnünk kellett, hogy pokrócunk oda ne érjen a falhoz, mert több ízben előfordult, hogy reggelre a takaróval együtt odafagytunk.”
1909-ben, 1910-ben és 1911-ben a LEITHA tartalékban maradt.
1912/13-ban az ún. balkáni háborúk idején ismét a teljes flottilla szolgálatban állt, és Titelnél telelt.
1914. május 21-én a LEITHA szolgálatban.

1914. augusztus 11-én megindult Potiorek táborszernagy Szerbia elleni első offenzívája. A Drina áradása miatt azonban az 5. hadsereg csak kompokon tudott átkelni. A LEITHA a Szabács feletti Hrtkovcinál esett át a tűzkeresztségen, amikor két kompot kísért, s tűzharcba keveredett a parti ütegekkel.
1914. augusztus 12-én éjjel a 2. hadsereg több helyen átkelt a Száván, és hídfőállásokat épített ki. A Drenovactól délre fekvő szigetet a IV. hadtest egyik osztaga foglalta el. Ennek parancsnoka – veszélyben érezve alakulatát – a LEITHÁ-t hívta segítségül. Vészjelzése azonban tévesnek bizonyult, s a felesleges csetepatéban a LEITHA fedélzetén elesett a világháborús hadiflotta első magyar hősi halottja, Huj János matróz.
1914. augusztus 14-én a kaposvári 44-es gyalogezred megkezdte a folyamátkelést a szlavóniai Klenaknál és a monitorcsoport támogatásával elfoglalta Szabácsot. Délkeletre a misári magaslatok szerb ütegét a MAROS és a LEITHA páros estére megsemmisítette.
1914. augusztus 16-án szerb ellentámadás indult: 23-án reggel már nem álltak osztrák–magyar csapatok Szerbiában. A visszavonulást a flottilla fedezte. A Száván átkelő szerb erők megszállták Mitrovicát, melynek felmentését a szárazföldi csapatok tüzérségi támogatásával a LEITHA segítette.
1914. szeptember 17-én a LEITHA a rendkívül alacsony vízállás dacára áterőszakolta magát a račai gázlón, miközben a hajófenék alatt csikorgott a homokos folyómeder, majd Krauss altábornagy csapatainak átkelését támogatva bekapcsolódott a Szabács körüli harcokba.
1914. október 3-án a misári magaslaton korábban elpusztított szerb ágyúk helyére települt 12 cm-es francia ágyúkkal vívott harcban tönkrement a LEITHA összes lövege, a parancsnoki torony közvetlen találatot kapott, és a benne lévők mind meghaltak. A hajó harcképtelenné vált, de testvérhajója fedezetével képes volt visszavonulni.
1914. október 7-én ideiglenes javítás Slavonski Mitrovicában (az Óbudáról a helyszínre utazó Franz Melcher I. o. hajóépítő mérnök irányításával).
1914. november 11-én tűzfedezet nyújtása a misári magaslatok elfoglalásához a MAROS-sal és a KÖRÖS-sel. Ezzel megnyílt az út a Szávánál álló osztrák-magyar csapatok előtt.
1914. október 28-án a fekete-tengeri török flotta orosz területeket támadott, Törökország 29-én lezárta a Boszporuszt és a Dardanellákat, november 12-én pedig hadat üzent az antantnak. A Török-országba irányuló lőszerszállítás érdekében mielőbb szabaddá kellett tenni a Dunát.
1914. november 22-re a LEITHA, a MAROS és a KÖRÖS fedezete alatt Belgrád 30 fkm-es körzetében sikerült végrehajtani a Száva aknamentesítését.
1914. november 24-én, Obrenovacnál a LEITHÁ-n szolgáló Karl Depólo fregatthadnagy halálos sebet kapott.
1914. december 1-én a szerbek kiürítették, az átkelő saját csapatok pedig a flottilla egységeinek fedezete alatt 2-án birtokba vették Belgrádot.
1914. december 3-án szerb ellentámadás. A Szerbiában (150 000 halott, 75 000 sebesült és eltűnt élete árán) elfoglalt valamennyi terület feladása.
1915. január 7-től a LEITHA 1894-es kazánjainak cseréje.
1915. február 16-án a flottillával Zimonyban.
1915. április végén a monitorok elleni antant védelem megerősítése Belgrádnál: a partra brit, francia és orosz ágyúk, a vízre aknamezők, torlaszok, torpedóvető- és fényszóró-állomások települnek.
1915. június 28-án Új parancsnok: Topil Károly sorhajóhadnagyot Karl Schubert sorhajóhadnagy vált-ja.
1915. szeptember 16-án Bulgária csatlakozott a központi hatalmakhoz.
1915. október 6-án Magyarországról és Bulgáriából megindult a Szerbia elleni általános támadás.
1915. október 7-én tűztámogatás a 87. gyalogezred egyik zászlóalja számára a Nebojše torony tövében.
1915. október 8-án a LEITHA és a KÖRÖS védett helyre vontatták a sérült ENNS monitort.
1915. október 9-én Belgrád elesett.
1915. október 16-án a LEITHA kormánya eltörött, javítás Óbudán, majd december elején bevetés a bulgáriai Ruszénál, a várható orosz–román támadás elhárítására.
1916. június 4-től július 28-ig Günther Kropsch sorhajóhadnagy a parancsnok. Drenkovánál kormány-lánc-szakadás. Vontatás Orsováig.
1916. augusztus 27-én este 9 órakor hadat üzent Románia, s eredménytelen torpedótámadást intézett a flottilla ellen.
1916. augusztus 28-án 07:45-kor a flottilla lőni kezdte Gyurgyevót. Az akcióban a LEITHA is részt vett. A kikötő használhatatlanná vált, a hajók és hadianyagok megsemmisültek, az olajtartályok, a vasútállomás és a raktárak leégtek. A Beléne felé visszavonuló hadihajóink menet közben elsüllyesztettek két elhagyott román őrnaszádot és a ROSARIO nevű aknarakó gőzöst.
1916. augusztus 29-én akcióban a Cinghinarele-szigeten lévő román üteg és Zimnicea kikötője ellen.
1916. október 2-án és 3-án akcióban az október 1-én Rjahovónál létesített román hadihíd ellen.

1916. október 5-én akcióban Giurgiu kikötője ellen.
1916. november 8-án erőszakos felderítés a Beléne-csatorna kijáratánál, majd a sištovi átkelés fedezete elterelő hadművelettel és az Izlau elleni színlelt támadással.
1917-ben egész évben Óbudán, tartalékállományban.
1918 februárjában reaktiválás, és szolgálatba állítás Orsován.
1918. március 7-én a teljes cs. és kir. Dunaflottilla Sulinában. A cs. és kir. haditengerészet legöregebb harcoló egysége.
1918. március 19-én végleges leszerelés.
1918. április 10-én törlés a hadiflotta hajólajstromából.

1919. március 21-én megalakult a Tanácsköztársaság, a csehek és a románok által indított támadások elleni védelemből a folyami hadihajók is kivették a részüket, a LEITHA-t, immár LAJTA néven újra fel-szerelték.
1919. június 24-én a budapesti Ludovika Akadémia vezetésével kitört az ún. „Ludovikás ellenforradalom”, amelyhez a flottilla egyes hajói is csatlakoztak, bevonva a vörös lobogót és felvonva a nemzeti trikolórt („monitor-lázadás”).

1919. június 25-én a LAJTA monitor Budapesten csatlakozott fellázadt társaihoz. A puccskísérlet rövid tűzharc után összeomlott. A lázadásban részt vett hajók ekkor déli irányban elhagyták a várost. Paksnál a MUNKA nevű felfegyverzett gőzös újra felhúzta a vörös lobogót és tüzet nyitott az őt követő KOMÁROM és CSUKA őrnaszádra. A tűzharcban a MUNKA elsüllyedt, de találat érte a KOMÁROM parancsnoki tornyát is megölve Maár Jenő sorhajóhadnagyot és halálosan megsebesítve Csicsery László sorhajóhadnagyot (a török kor óta nem volt rá példa, hogy a dunai hadihajók ágyúval lőjék egymást). A két tisztet átszállították a LAJTA-ra, mert ott volt a lázadó erők egyetlen orvosa. Miután átjutottak az uszódi aknazáron, Csicsery is meghalt. Bajára érve az ott állomásozó antant erők lefog-lalták a hajókat, a személyzetet pedig foglyul ejtették. Visszatérésről szó sem lehetett.
1919. június 28-án a „paksi csata” áldozatainak temetése Baján.
1919. július 31-én a Tanácsköztársaság megbukott. Megmaradt hajóit lefoglalták, majd a román ki-vonulás után, november 18-án Belgrádba szállították. Később a ’20-as években Ausztria és Magyarország visszakapta az őrnaszádokat, monitorral azonban soha többé nem rendelkeztek.
1921. január végén megkezdték a LAJTA fegyverzetének, gépeinek és páncélzatának bontását az ausztriai Korneuburgban, majd a csupasz hajótesteket elárverezték. A hajót Fleischmann Antal Bp. VII., Károly krt. 17. sz. alatt bejegyzett „Dunakotró és Gőzhajózási Vállalata” vette meg.
1928-ban elkészült a monitortest átépítésével kialakított elevátorhajó (önálló helyváltoztatásra kép-telen úszó munkagép) a Ganz és Társa, Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-nél (ugyanott, ahol a LEITHÁ-t 1871-ben először bocsátották vízre, s ahol 1893-ban a LEITHA régi felépítményeit lebontották). Az egykori LEITHA/LAJTÁ-ból készült munkagépet JÓZSEF LAJOS-nak nevezték el.
1930-31-ben a JÓZSEF LAJOS (ex-LAJTA) a Lágymányosi-öböl északi medencéjének feltöltésében segédkezett.
1937. május 12-től a cég Delmár Emil, Walter és Tivadar építési vállalkozó Dunakotrási és Dunahajó-zási Vállalat néven működött.
1948. március 30-án a Delmár céget államosították.
1949. március 19-én a Folyamszabályozó és Kavicskotró Nemzeti Vállalatba olvadt a cég. Az új válla-latnál az egykori LEITHA/LAJTA monitorból átépített JÓZSEF LAJOS elevátor név helyett az „FK-201”-es jelet kapta.
1952-ben az FK-201-est a Kőbányai Vasszerkezeti Gyár és a FOKA Déli Műhelye felújította.
1962-ben modernizálták az FK-201-est a Vízműépítő Vállalat Hajójavító Műhelyében, Dunaharasztiban. A hajótest eredetileg szegecseléssel készített fenék- és oldallemezeit hegesztett lemezekre cserélték.
1977-ben újabb felújítás az elektromos berendezések és a hálózat cseréjével.
1970-es évek végén Dr. Csonkaréti Károly bukkant rá az FK-201-esre.
1981-ben az FK-201-est Friedrich Prasky professzor, osztrák hajózástörténész a fedélzeti páncél vas-tagsága alapján a LEITHA/LAJTA-ként azonosította.
1984-ben került kapcsolatba a történettel id. dr. Margitay-Becht András, az egykori cs. és kir. hadi-tengerészet lelkes rajongója.
1988-ban Margitay doktor Kondor Katalin és Ráday Mihály segítségét kérte. Mindketten azonnal az ügy mellé álltak. Rádióban, tv-ben és újságokban próbáltak állami támogatást szerezni a LAJTA helyreállításához és bemutatásához.
1992 tavaszán kritikussá vált az addig nagyjából biztonságban lévő hajó helyzete, amikor az Állami Vagyonügynökség a FOKA-t LAJTÁ-stul eladta a svájci „Holderbank Kies und Beton AG”-nek.
1992. november 11-én a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) védetté nyilvánította a már eladott monitort.
1993. január 27-én a Honvéd Folyami Flottilla parancsnoki szobájában – Döbrente Sándor mérnök ezredesnél, a flottilla akkori parancsnokánál – megalakult a „Lajta Bizottság”.
1993. október 6-án a Hadtörténeti Múzeum könyvtárszobájában Palágyi Ferenc, az immár svájci tulajdonú FOKA elnök-vezérigazgatója ingyenesen átadta a hajót dr. Korsós László dandártábornoknak, a HIM akkori főigazgatójának.
1994. február 14-én Pilismarótról Angyalföldre vontatták az FK-201-est
1994. február 25-én kezdték meg a több mint 60 tonnányi elevátorszerkezet bontását. A munka március 30-ra fejeződött be.

1994 áprilisában a Honvéd Folyami Flottilla saját kikötőjébe vontatta a már felépítmény nélküli, rozsdás hajótestet.
1995. november 23-án a „Lajta Monitor Hajózástörténeti Alapítvány” megalakítása a LAJTA helyreállítását biztosító szponzorok keresésére és az egykori cs. és kir. haditengerészet hagyományainak ápolása.
1996. május 17-én a LAJTA még felépítmények nélküli, de már állagvédelmen átesett hajótestének első nyilvános bemutatása, a hajó vízre bocsátásának 125. évfordulója alkalmából.
1998. november 6. A cs. és kir. Dunaflottilla megszűnésének 80. évfordulóján emléktábla-avatás a flottilla egykori hadikikötőjében, Óbudán.
1999 áprilisában a Cs. és Kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesületet megalakulása.

2005. április 25-én A LAJTA történelmi hajók helyreállításán dolgozó Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány által üzemeltetett neszmélyi Hajóskanzenbe érkezett, ahol megkezdődött alapos állagmegőrzése, biztonságos úszóképességének visszaadása, majd elkészültek a helyreállítás tervei is.
2009-ben a Zoltán Gőzös Alapítvány és a Hilltop Neszmély Zrt. közös EU-s pályázata biztosította a monitor helyreállításához szükséges forrást. Megvalósult a hajótest acélszerkezetének javítása, a lövegtorony, a hídfelépítmény és a konyha, valamint a gépészet látható részeinek és a fedélzeti gépeknek a rekonstrukciója, új árbócok felszerelése, a kormányberendezés rekonstrukciója, a főtüzérség lövegeinek és a fedélzeti Nordenfelt-gyorstüzelőknek a másolatai, a toronybelső, a burkolatok, belső válaszfalak, nyílászárók, a legénységi és tiszti szálláshelyek, a bútorzat és a gépészet másolatai. Végül a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület közre-működésével állandó kiállítás kialakítására került sor (az egyesület önkéntesei a hajórekonstrukció egyes szerkezeti és belsőépítészeti munkáiban is részt vettek 1 750 munkaóra ráfordítással https://hajosnep.hu/Media/Default/hu-HU/tevekenyseg/hirlevelek/2010/2010-evfolyam-3-szam.pdf
https://indafoto.hu/tit-hmhe/nordenfelt_loveg_a_leitha_moni).

2010. június 1. – szeptember 3.: szolgálatban Budapesten, a Duna belvárosi szakaszán.
2010. augusztus 20-én a LAJTA Monitor Múzeumhajó ünnepélyes újrakeresztelése az Országgyűlés északi homlokzata előtti Duna-szakaszon. Az újrakeresztelés szervezésében és lebonyolításában a HM Hadtörténeti intézet és Múzeum, a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred, valamint a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány és az Európa Csoport mellett a TIT Hajózástörténeti Modellező és Hagyományőrző Egyesület közreműködött (a szertartásrend és egyes beszédek kidolgozásával, valamint a korhű alakiság biztosításával). A magyar közönség számára rendezett ünnepségre a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület a nemzetközi hajózástörténeti szakma és a monitorokkal foglalkozó külföldi hajózási gyűjtemények (pl.: a USS MONITOR maradványait őrző Newport News-i hajózási múzeum, a SÖLWE svéd monitor testét őrző göteborgi hajózási múzeum, stb.) képviselőit is meghívta. A kiemelkedő hazai és külföldi ismertség ugyanis egyrészt hozzájárul a sikeres fenntartáshoz szükséges nyilvánosság széles körű biztosításához, másrészt idegenforgalmi előnyöket is biztosít, hiszen a LAJTA segítségével nemcsak egy magyar hajózástörténeti ritkaság, de vele az egész ország is „felkerülhet a térképre” egy újabb embercsoport, a hajóimádók körében is. A TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület erre is tekintettel kezdeményezte a LAJTA Monitor Múzeumhajó felvételét a Historc Naval Ships Association – HNSA (Történelmi Hadihajók Szövetsége) listájára (ám mivel a HNSA tagjai csak múzeumok lehetnek, magyar múzeumi részről azonban a szervezet nem kapott megkeresést, a tagfelvétel végül elmaradt).

2010. szeptember 3-án a LAJTA Monitor Múzeumhajó – a felújításához forrást biztosító Uniós projekt támogatási szerződésében előírtak szerint – Neszmélybe indult, hogy az ottani Hajóskanzen egyik látványossága legyen. 2011. február 19-én bál az EURÓPA Rendezvényhajó fedélzetén a helyreállított LAJTA Monitor Múzeumhajó országos bemutatását biztosító „LAJTA Emlékév” támogatására. Az emlékév lebonyolítását a magyar állam a hajó rendelkezésre bocsátásával, a Magyar Hajózásért Egyesület és a Zoltán Gőzös Alapítvány vontatással, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület önkéntesei szakvezetéssel támogatták. 2011. április 27. – május 1.: a helyreállított LAJTA Monitor Múzeumhajó bemutatása Komáromban.
2011. május 2. – 4.: a helyreállított LAJTA Monitor Múzeumhajó bemutatása Szobon.
2011. május 6. – 21.: a helyreállított LAJTA Monitor Múzeumhajó bemutatása Budapesten. 2011. május 24. – június 1.: a helyreállított LAJTA Monitor Múzeumhajó bemutatása Baján. A hősök napja alkalmából a monitorlázadásban hősi halált halt csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy és Mahr Jenő sorhajóhadnagy egykori bajai síremlékének újjáavatása, a hadihajósok internálására emlékeztető emléktábla avatása fogságuk helyszíne, az egykori Nemzeti Szálló falán.

2011. szeptember 24-én a Történelmi Hajók Barátainak osztrák társasága (Freunde Historischer Schif-fe) képviselői keresték fel a múzeumhajót Neszmélyben.
2011. október 14-én John Rogers, a CERBERUS nevű ausztrál nyílt tengeri mellvédes monitor félig elsüllyedt roncsai megmentéséért küzdő Friends of the Cerberus (a Cerberus barátai) nevű ausztrál civil szervezet elnöke kereste fel a múzeumhajót Neszmélyben.
2014. március 20.: a Hadtörténeti Intézet és Múzeum által megrendelt, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány által finanszírozott munkák a LAJTA Monitor Múzeumhajó kiállítóterének továbbfejlesztésére Dr. Margitay-Becht András, a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület tagja szakmai irányításával.
2014. augusztus 15-én az Országgyűlés épülete előtti Duna-szakaszon került állandónak szánt bemutatóhelyére a hajó, ahol minden évben a hajózási szezonban hétfő kivételével minden nap 10–18 óráig látogatható. Ezzel a múzeumhajó ahhoz hasonló méltó és állandó elhelyezést nyert, mint, ami a világ történelmi hajókat bemutató többi nagyvárosában szokásos (pl.: Amszterdam, London, Szentpétervár, Yokosuka, és még hosszan sorolhatnánk), ahol az ország történelmének jelentős időszakából fennmaradt hajók/hadihajók a városkép állandó részét alkotják, s a megemlékezés helyszíneként, egyben turistavonzó látványosságként szolgálnak.
2015. május 1. – november 3.: A múzeumhajó szolgálatban.
2016. március 30-április 9.: a múzeumhajó kiállítóterének továbbfejlesztése (lakatosmunkák a kazán- és géptérben, asztalosmunkák a tiszti lakrészekben) Bicskei János, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző egyesület önkéntes kivitelező csapatának vezetője irányítása mellett.
2016. május 1. – november 3.: A múzeumhajó szolgálatban.
2017. április 20. – szeptember 30.: A múzeumhajó szolgálatban.
2017. május 17-én: a LAJTA Monitor Múzeumhajó 145. születésnapja. Az eseményről a TIT Hajózás-történeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület tagjai és a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel (melynek a LAJTA tiszteletbeli zászlóshajója) közösen emlékeztek meg az alakulat hadikikötőjében.
2018. március 29-én: a Magyar Honvédség megalapításának 170. és az első világháború befejezésének, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapításának 100. évfordulójára emlékezve második országjáró körútjára indult a Lajta Monitor Múzeumhajó, amely az április 3-május 21. közötti ország-járás alkalmával Győr és Mohács között 11 kikötőben került bemutatásra. A múzeumhajó bemutatásában a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület közreműködött (Székely László hö. sorhajóhadnagy, a Hagyományőrző Tagozat vezetője és Pichler Norbert, az egyesület egyenruhás hagyományőrző alakulatának tagja, valamint a monitort kísérő rendezvényhajó fedélzetén berendezett időszaki kiállításhoz hat hajómodellt biztosító Dr. Csák Zsolt és Kecskeméti József modellezők).
2018. szeptember 15-16-án a Kulturális Örökség Napjain a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület tagjai ingyenes szakvezetés keretében ismertették meg az érdeklődőket a múzeumhajó történetével.
2019. április 7. – október 31.: A múzeumhajó szolgálatban.
2019. június 24-én ünnepi megemlékezés a LAJTA Monitor Múzeumhajó fedélzetén a monitorlázadás centenáriuma alkalmából. A lázadás során a hajó fedélzetén vesztette életét csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy, az utolsó olyan császári és királyi hadi tengerész tiszt, aki egy volt császári és királyi hadihajón szolgálva halt hősi halált. Erre tekintettel az ünnepségen megjelent csicseri Csicsery László sorhajóhadnagynak az Egyesült Államokban élő unokaöccse, Csicsery György úr, Benkő Kálmán kormányos alhajómester, a paksi ágyúcsatában részt vett CSUKA őrnaszád fedélzetmestere – a lázadás egyik fő szervezője, és az esemény krónikása – legidősebb gyermeke, Benkő Géza úr, továbbá Vehovszky László tengerész zászlósnak, a lázadás idején a MAROS monitor első tisztjének unokája, Lőrincze Zsuzsanna úrhölgy.
2020-ban és 2021-ben a tömeges megbetegedést okozó humánjárvány miatti korlátozásokra tekintettel a LAJTA Monitor Múzeumhajó szolgálaton kívül a HM 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred újpesti hadikikötőjében állomásozott.