Dienes Valéria, a polihisztor

Geiger Valéria néven született Szekszárdon 1879-ben, értelmiségi családba, édesapja ügyvéd és lapszerkesztő, édesanyja pedig tanítónő volt. Valéria először tanítói oklevelet szerzett, majd folytatta tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol matematikát, filozófiát és esztétikát tanult. Az első női egyetemisták között tartják számon. Matek-fizika tanárszakot végzett, majd doktorált filozófiából és esztétikából. Emellett pedig a Zeneakadémia zongoratan szakjára járt. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi férjével, Dienes Pállal, akivel matematikai témájú tudományos szakcikkeket is publikáltak közösen. Innentől kezdve Dienes Valériaként alkotott, és ugyan később elváltak, de a professzor asszony megtartotta férjezett nevét.

A matematikus és filozófus
A Dienes házaspár a párizsi Sorbonne egyetemre mehettek tanulni és kutatni. Itt Valéria megismerkedett a filozófus, Bergson elméleteivel. Személyes ismeretséget kötöttek, és abban a megtiszteltetésben lett része, hogy értekezéseit elsőként magyarra fordíthatta. A később Nobel-díjjal kitüntetett tudós újszerű időszemlélete nagy hatással volt Dienes Valéria gondolkodására. Bergsont búcsúztató írásában így vallott filozófiájáról:

„…egyszer egy beszélgetésben azt mondta: a metafizika minden fejlettségi fokon hozzáférhető, csak érteni kell a közléséhez. Már az elemi iskolában kellene tanítani. Nem szaknyelven, hanem köznyelven kell beszélni róla.

(…) Bergson szemében minden metafizikai feladat alapjában véve új, lényegében új, sohasem lehet más, már meglevő megoldásokból logikailag levezetni. Új tapasztalati felvételekből táplálkozó új szellemi erőkifejtés kell hozzá. A fogalmi viszonyok szövése, továbbépítése, új formákban, új kapcsolatokban való megjelenítése a tudós módszertárába tartozik. A filozófia, amely valóban méltó e névre, a közvetlen valóságlátások előkészítésének és elmondásának művészete. A tudománnyal az objektivitásban, a művészettel az élményszerűségben kell osztoznia.”

A táncpedagógus
Szintén a francia fővárosban vált Isabel Duncan szabad táncának csodálójává. Többször is látogatta előadásait, sőt testvérétől órákat vett. Raymond Duncan görög tornatanfolyamokat tartott, ahol az ókori görög testedzések mozdulatait sajátították el a görög vázákról másolva azokat. Magyarországra visszaérkezve Dienes Valéria a Párizsban elsajátított mozgásművészeti formát saját módszertanná alakította és megalapította az orkesztika, azaz mozdulatművészet tudományát. Elmélete szerint a „mozdulat három határozmányú valami. Térben van, időben van és mond valamit. Kifejez. A mozdulat-iskola tehát három feladat megoldását foglalja magában: uralkodás a téren, az időn és a jelentésen” – írta maga Dienes egy levelében.

Bevallása szerint négy szerelme volt az életben: a zene, a matematika, a filozófia és az orkesztika. Ezeket pedig tudományos és művészeti tevékenységébe össze tudta kapcsolni. Fiatalkori ateista nézeteiből visszatalált katolikus hitéhez, vallási és történelmi témájú mozdulatdrámákat és táncjátékokat rendezett. Az előadásokban a szövegnek és a zenének a mozdulatokkal egyenrangú jelentősége volt. Babits és Ady verseket vitt ily módon színpadra, eleinte Bartók Bélával dolgozott együtt, majd a saját szövegkönyvével kidolgozott misztériumdrámáit Bárdos Lajos zenésítette meg.

Iskolát alapított, ahol tanárképzéssel is foglalkoztak, ezt 1944-ig vezethette. A háború után a szocializmus idején abba kellett hagynia táncpedagógiai munkáját, helyette fordítással foglalkozott.

Babits Mihály költővel gyerekkorától fogva személyes barátságot ápolt. Szekszárdon egymás szomszédságában éltek, sőt, távoli rokonok is voltak. A költő Halálfiai című regényében a tudósról és családjáról formázta meg némely hősét. A városi Babits Mihály Emlékházban Dienes Valériának emlékszobája található, ahol megismerkedhetünk különleges életútjával.

Írta: Ádám Eszter