A hosszú orrú cipők hozzájárulhattak a bütykök szaporodásához

A bütyök – hallux valgus – a nagylábujj alappercének kinövését jelenti. Tanulmányok szerint egyesek genetikailag is hajlamosabbak lehetnek a lábfej ilyenfajta deformitására, amelynek kialakulásához vagy súlyosbodásához a magas sarkú és a hegyes orrú cipők is hozzájárulhatnak. A paszternák formájú lábbelik – poulaine-ek – a 14. században váltak széles körben elterjedtté Angliában, idővel abszurd orrhosszokat elérve. A Londoni Múzeum szerint 1394-ben egy eveshami szerzetes arról tett említést, hogy egyes emberek 45 centiméteres orrú cipőt viseltek, amelyet ezüstlánccal kellett a lábszárukhoz erősíteni, hogy egyáltalán tudjanak járni.

A divathóbort elharapódzását jelzi, hogy 1463-ban aztán IV. Eduárd király törvénnyel szabályozta a cipőorr hosszát London területén. A Cambridge-i Egyetemen dolgozó Piers Mitchell és kollégái Cambridge négy temetőjében, köztük egy plébánia, egy Ágoston-rendi kolostor és egy kórház temetőjében feltárt 177 felnőtt ember maradványát elemezték. A kutatók 31 ember – ebből 20 férfi – csontvázán azonosítottak bütyökre utaló jeleket. Azoknak a maradványoknak az elemzése, amelyeknek a korát meg lehetett állapítani, azt mutatta, hogy a bütykök sokkal gyakoribbak voltak a 14. és 15. században, mint a 11-13. századtól kezdődően. A hosszú orrú cipők legfőképp a férfi divat részét képezték.

Az International Journal of Paleopathology című folyóiratban publikált tanulmány készítői nem tudják kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a hegyes orrú cipők voltak a felelősek a fájdalmas kitüremkedések megszaporodásáért. Ugyanakkor megállapították, hogy a csontkinövések sokkal gyakoribbak voltak a városlakók körében, különösen azoknál, akiket a kolostornál temettek el, köztük a klérus tagjainál és vagyonos civileknél.
Mitchell szerint nem csupán az utóbbiak szerették a divatos holmikat. A papság egyes tagjai is szerettek kitűnni, ezért bársonykesztyűt, vagy mutatós cipőket hordtak.