Egyedi sírokba is temettek pestisben elhunytakat

A pestisben elhunytakat, mivel a betegség a gyors lefolyása miatt nem hagy látható nyomokat a csontvázon, leginkább csak az alapján tudják azonosítani a régészek, hogy tömegsírokban temették el őket. Azt azonban régóta sejtették, hogy a legtöbb áldozat nem tömegsírokba kerülhetett, hanem egyedileg adták meg nekik a végtisztességet. Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a Cambridge-i Egyetem régésze, Craig Cessford vezetett, a Yersinia pestis baktérium DNS-maradványai révén nemrégiben bizonyítani tudta, hogy ténylegesen zajlottak egyedi temetések a pestisben elhunytak körében.

A kutatók egy cambridge-i és egy közeli falusi temetőben nyugvók esetében vizsgálták meg az elhunytak fogait, s így jutottak hozzá a pestisbaktérium DNS-mintáihoz. Cessford elmondta: „Ezek az egyedi sírok azt mutatják, hogy még akkor is, amikor tömegessé vált a pestis, az embereket odafigyeléssel és gondosan temették el.”

A cambridge-i All Saints by the Castle egyházközségének temetőjében nyugvókat is nagy gonddal hantolták el, ez pedig ellentmond annak az 1365-ös, meglehetősen apokaliptikus benyomást keltő leírásnak, amely szerint a templom romokban állt, a holttestek, csontok pedig egymásra dobálva hevertek „a vadak prédájaként”. Cambridge-ben egyes pestisáldozatokat valóban közös sírokban helyeztek végső nyugalomra, a jelenlegi Corpus Christi kollégiuma helyén például a St. Bene’t’s egyházközségéhez tartozók közül számos személyt egy árokban temettek el.

Cessford elmondta, hogy a munkájukkal bizonyították, hogy a pestisben elhunytakat akkor is lehet azonosítani, ha nem tömegsírban voltak a maradványaik, ez pedig megváltoztatja a pestisjárványról eddig szerzett ismereteket is. „Még a leginkább embert próbáló járványhelyzetben is mindent megtettek azért, hogy a lehető legnagyobb tisztességet megadják az elhunytaknak.” – tette hozzá a régész.