Nem tudni, miért ásták ki a középkori emberek a halottaikat

Egy új tanulmányban a szakértők a kora középkori sírfelnyitásokat vizsgálják – számol be a Live Science. Alison Klevnäs, a Stockholmi Egyetem munkatársa és kollégái szerint a régészek hagyományosan fosztogatásként tekintettek a tevékenységre, amelynek nyomait Erdélytől Anglia déli részéig fel lehet fedezni.

A csapat korábban feltárt, a 6-8. századra datálható nyughelyeket elemzett, melyeket a korabeliek felnyitottak, és kiemeltek belőlük bizonyos tárgyakat. Úgy tűnik, a jelenség hátterében nem fosztogatás állt, hiszen az emberek számos értékes leletet meghagytak a sírokban.

A korabeliek a nők nyughelyéből jellemzően melltűket, míg a férfiakéból kardokat hoztak el. A kiemelt tárgyak gyakran kifejezetten rossz állapotban voltak, gazdasági értékük így nem volt magas. A kutatók szerint a sírokat általában egy generáción belül, sok esetben annál előbb nyitották fel újra. A szakértők a csontok és a koporsó állapota alapján igyekeztek felmérni, hogy mikor bolygatták meg az egyes nyughelyeket.

Azt nem tudni, hogy mi állt a hagyomány hátterében, de elképzelhető, hogy régiónként változott a motiváció. Nem kizárható, hogy a nyughelyen felnyitásában a halállal kapcsolatos hiedelmek is szerepet játszottak, a kardok és brossok elvitele pedig szimbolikus jelentőséggel bírt.

Bár a szokást már korábban is ismerték a kutatók, a mostani tanulmány az első, amely átfogóan mutatja be a kora középkori sírfelnyitás hagyományát.