Már az ősi maják is parkosították városaikat

Egy új tanulmányban David Lentz, a Cincinnati Egyetem biológusa és kollégái azt írják, Tikal víztározói körül ligeteket hagytak meg a maják, így alakítva ki természetes környezetet – számol be a Cincinnati Egyetem oldala. A csapat növények genetikai nyomait kereste a víztározóknál begyűjtött ezeréves üledékben, és több mint 30 fa-, fű-, kúszónövény- és virágfajt mutattak ki.

Lentz szerint a belváros nagy része le volt kövezve, emiatt a száraz évszak alatt különösen nagy lehetett a forróság. Éppen emiatt logikus, hogy hűvös és kellemes helyeket alakítottak ki a víztározóknál.

Úgy tűnik, a vizekhez a maják nem haszonnövényeket vagy a körükben népszerű vízililiomokat telepítették, ehelyett hagyták, hogy a töltéseknél érintetlen erdők maradjanak. Ez nemcsak az eróziót gátolta, hanem gyógynövényeket és táplálékot is biztosított.

Tikal éghajlata igen szélsőséges, az év jelentős részében nem esik csapadék, ezért a víztározók kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a város életében. Nem csoda, hogy a helyiek igyekeztek minél jobban megőrizni őket, szent ligeteket hozva létre mellettük. Azt nem tudni, hogy a maja parkok a maiakhoz hasonlóan nyitva álltak-e a közönség előtt, de az biztos, hogy hozzájárultak a város természetesebbé tételéhez.

Tikalban egyébként szinte minden háztartásnak saját kertje volt. A városban története csúcspontján több ember élt, mint a mai Szigetszentmiklóson.