Kolostor egy negyven méter magas mészkősziklában

Egykor azonban ide vájták a remete szerzetesek tucatnyi cellájukat, kápolnájukat, konyhájukat és még egy kriptát is. Lenyűgöző bepillantást enged azoknak a 6. századi emberek életébe, akik kivonultak a világból a természetbe, hogy megtalálják az Istennel való egységet.
Jobban szemügyre véve a bulgáriai sziklatemplomot már az sem tűnik véletlennek, hogy a régészek kőkorszaki lakók által hátrahagyott nyomokat is találtak a helyszínen.

Forrás: Jeki Gabriella

Az Aladzsa kolostor a leghíresebb középkori barlangkolostor a bolgár Fekete-tenger partvidékén, amit csak a 19. század végén kezdtek el tanulmányozni a Shkorpil testvérek, Karel és Hermin , akiket a bolgár régészet megalapítóinak tartanak. 1927-ben az Aladzha kolostort nyilvános történelmi emlékművé, 1968-ban pedig országos jelentőségű építészeti kulturális műemlékké nyilvánították.

„A kolostor falait és mennyezetét korábban színes freskók borították. Sajnos manapság ezeknek csak nagyon kis része maradt fenn. Ezt a helyet gazdag színvilága miatt hívják „aladzsának”, ami egy perzsa-arab eredetű szó és a jelentése „színes” vagy „sokszínű”. A kolostor akkor kapta ezt a nevet, miután a törökök a 15. században leigázták Bulgáriát. Körülbelül ugyanebben az időben indult a kolostor hanyatlásnak, és a 16. század elején teljesen üresen hagyták. Egykori, keresztény neve örökre elveszett” – tudtuk meg a tengerparti üdülőhelyekhez közeli kolostor látogatása során, a hozzá kapcsolódó kiállítási központban.

Forrás: Jeki Gabriella

A sziklába vájt Aladzsa kolostortól mintegy 700 méterre egy barlangcsoportot is felfedeztek a kutatók, amelyet katakombáknak neveztek el. Az itt található leletek, köztük kerámiák és érmék arról tanúskodnak, hogy a barlangokat már az 5-6. században lakóhelyként használták. A szokatlan építészeti formák, valamint a romok körül elrejtett kincsek és szerzetesek szellemeiről szóló, számos legenda és mítosz különleges légkört teremt, amely évtizedek óta vonzza az érdeklődőket. Az Aladzsa kolostorról szóló legendákban nem véletlenül esik szó olyan sokszor az itt elrejtett kincsekről; ez teljesen érthető, hiszen a terület földrajzilag távol feküdt minden emberi településtől és a forgalmas utaktól. Miután a Balkán-félszigetet az ókortól kezdve drámai konfliktusok sújtották, ezért valószínű, hogy a sziklákba vájt kolostor nem csupán lelki menedékhelyként szolgált.

„A környezettel kapcsolatos kérdéseimre válaszolva a remete a távolban látható kékes erdőre mutatott, és azt mondta, hogy a tenger partjától mintegy öt orosz mérföldre (5330 méterre), a kolostortól pedig kilenc orosz mérföldre (9594 méterre) egykor Szent Konstantin és Szent Elena ókori kolostorának romjai voltak. A bolgárok Hachukatának hívták, ám a görögök és törökök Aladzsa kolostor néven ismerték. Az öregek azt mondják – folytatta a szerzetes -, hogy ez a csodálatos kolostor a görög Plovdiv városának romjainak tetején épült. Az ókori gazdagságról szóló mendemondák annyira felkeltették egy bizonyos szerzetes érdeklődését, hogy úgy döntött, egyik éjjel, égő gyertyával, mélyen leereszkedik a föld alatti mélységbe, és felkutatta az egész labirintust. Társai csak reggel, hosszas keresgélés után fedezték fel, ahogy élettelenül fekszik az átkozott barlang bejáratánál. Sápadt arcának arckifejezése a borzalom és a fáradtság legfurcsább keverékét hordozta. Reverendájának mély zsebében egy egész negyed aranyt és ezüstöt találtak, miközben összeszorított öklében több értékes amulettet tartott” –  írta Victor Teplyakov 1829. április 14-én, a Levelek Bulgáriából című gyűjteményében.

A Victor Teplyakov által is feljegyzett legendában számos rejtély rejlik. A titkos föld alatti labirintusokról és a bennük rejlő kincsekről szóló, talán csak mesének nevezhető információk mellett a történet megemlíti azt is, hogy az Aladzsa kolostort egy ősi város romjai tetején építették, amelyet II. Fülöp macedón király alapított valamikor Krisztus előtt 359 és 336 között. A történelmi feljegyzések arról tanúskodnak, hogy az uralkodó Krisztus előtt 353-341-ben ostromolta Odessost, a mai Várna települését. Kéthetes sikertelen ostrom után azonban a makedón király békeszerződést kötött Odessosszal, és visszaadta a korábban ejtett foglyokat. Ennek a békés gesztusnak áldozva feleségül vette a géta király lányát, Kotelát, majd a város közelében lévő szentélybe is ellátogatott, ahol ajándékokat ajánlott fel az ottani géta isteneknek. A géták trák eredetű, állattartással és földműveléssel foglalkozó törzs volt, mely az Al-Duna környékén élt. Talán nem véletlen, hogy az Aladzsa kolostor közelében számos, eddig feltáratlan régészeti emlék található, de a szakemberek egyelőre nem tudták kideríteni, hogy ezek bármelyike kapcsolódik-e a legendához.

A barlangkolostor egy ritka fafajokkal védett területen, az Aranyhomok Természeti Park központi részén található. A helyet az azt körülvevő gyönyörű természet, valamint a történelmi és mitológiai szimbolika teszi még különlegesebbé. Az Aladzsa kolostort országos jelentőségű kulturális építészeti műemlékké nyilvánították. Immár egy évszázada a Fekete-tenger partvidékének egyik legérdekesebb célállomásaként ismerték el, és a világ legtöbb útikalauzában is szerepel.

Írta: Jeki Gabriella