Vérük is hozzájárulhatott a neandervölgyiek bukásához

Úgy tűnik, ősi rokonainknál a magzatok és újszülöttek genetikai okok miatt sérülékenyebbek voltak.

Silvana Condemi, az Aix-Marseille-i Egyetem munkatársa friss tanulmányában csapatával a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak vércsoportjait elemezte – számol be a Phys.org. A szakértők egy gyeniszovait és három neandervölgyit vizsgálták.
Ezen ősi embertípusok Eurázsiában, Nyugat-Európától Szibériáig éltek. Nagyjából 300 ezer éve jelentek meg, és 40 ezer éve tűntek el, génjeik viszont ma is kimutathatóak a modern populációkban. Bár az ősi emberek DNS-ét meglehetősen sokat vizsgálták, vércsoportjaikkal kapcsolatban egyelőre kevés tanulmány készült.
Condemi és kollégái korábban szekvenált genomokat használtak fel, a vizsgált személyek 100-40 ezer éve éltek. A létező 43 különböző vércsoportot kategorizáló rendszerből a kutatók hétre koncentráltak, melyeket gyakran használnak orvosi helyzetekben.
Az eredmények alapján az érintetteknek olyan vércsoport-alléljaik voltak, amelyek összhangban vannak a neandervölgyiek és gyenyiszovaiak feltételezett afrikai eredetével. Az allélok ugyanazon gén variációi.
A neandervölgyiek vérének típusai genetikai kapcsolatban álltak az ausztráliai és a pápua őslakosokéval. Ez arra utal, hogy az ősi csoport azelőtt keveredett a modern emberekkel, hogy azok elértek volna Délkelet-Ázsiába. A neandervölgyiekre emellett olyan allélok voltak jellemzőek, amelyek a magzatok és újszülöttek betegségre való fokozott hajlamával állnak kapcsolatban. Ez összhangban van azon újabb vizsgálatokkal, melyek alapján az alacsony genetikai sokféleség és reprodukciós sikertelenség is hozzájárult a populáció eltűnéséhez.