Hajdanvolt kultúrák kincsei Békéscsabáról

Ezúttal a békési megyeszékhely határában elterülő cserép- és téglagyár agyagbányájában zajló ásatásra látogattunk el. Nagy Dániel Sándor, a Munkácsy Mihály Múzeum ásatásvezető régésze kalauzolt körben minket nemcsak a területen, hanem az évezredek eseményeinek labirintusában egyaránt.

Ki gondolná, hogy egy külszíni bányában lehet régészkedni! Vagy mégis?
Pedig adott a helyzet: mivel újabb nyersanyag-kitermelő helyre van szüksége a gyárnak, így arrafelé terjeszkedik a bánya, amerre talajszondás vizsgálatokkal jó minőségű agyagot találtak. Tavalyelőtt, tavaly és idén is egy-egy 1-2 hektáros részt vizsgáltunk át. Ennek híján elpusztulnának a régészeti leletek és jelenségek – ezért van szükség erre a megelőző feltárásra. Hasonlóan a korábbi gyakorlathoz, 2021-ben is május elejétől július elejéig tart a „szezon”. Mögöttünk sorakoznak majd a markolók és a dömperek, hogy lebányásszák ezt a parcellát is.

Valamelyest kiemelkedik a jelenlegi feltárás helyszíne a többihez képest. E tény mennyire növelte a betelepülési kedvet az egykoron itt élő népek körében? 
Teljes mértéig, legelőször a bronz kor (i. e. 3. évezred közepe – i. e. 8. század közepe) folyamán jelentek meg itt az emberek. Meglehetősen ritkásan telepedtek le, hisz’ idén nem bukkantunk hozzájuk köthető régészeti objektumra. Ugyan elvétve, de ebben az évben már jöttek elő vaskori (Kr. e 8. sz – Kr. e. 3. század) cseréptöredékek és nyílhegyek. Viszont ebből a periódusból származó telepjelenségeket nem sikerült kibontanunk ebben a szezonban. Ellenben a szarmata kor (Kr. u. 1 – 5. sz.) elég szépen reprezentált: mind a telepjelenségek, mind pedig tárgyi emlékek tekintetében.

Itt, az Alföldön meglehetősen gyakran találtak szarmata leleteket. Mégis, ezennel mi látott napvilágot?
Valóban a szarmaták kedvelt helye volt ez a terület a római kor idején, a többi barbár nép társaságában. Jelenleg itt állunk egyik korabeli település helyén, még egy viszonylag nagy temetőt is nyitottak ennek közelében.

Egy szarmata veremház.

Forrás: Sarusi István

Mi a helyzet a többi itt élőkkel?
 A hun kori gepida királyság időszaka az 5-7. századra esik, ez azért izgalmas számunkra, mert környékünkön alig képviseltetik magukat. Pár előkerült ház és műhely mutatja ezt a korszakot. Utánuk az avarok jönnek (6-8. század). Főként a késő avarkorban népesült be sűrűn a lelőhely. Ők egy másik temetőt nyitottak a szarmatákéra. Meglehetősen szegényes leletanyag került elő onnan, de gyanús, hogy a késő avar korszakban használják a temetkezési helyet. Ezt onnan gondolom, hogy elődeik észak-déli tájolású, míg ők nyugat-keleti irányban ásták meg elhunytjaik sírgödreit. Másfelől pedig az akna mérete, alakja és a bennük lévő csontok minősége merőben eltér egymástól. Ráadásul pedig az avarok jóformán nem hagytak maguk után tárgyakat. Valószínűsíthetően azért nem, mert egy elszegényedett társaság töltötte itt mindennapjait.

Korabeli pénzérme a szarmata vezető sírjából. Az értékeket általában az elhunyt fejének közelében helyezték el.

Forrás: Sarusi István

 

Egy szarmata kislány sírjából való arany nyakék.

Forrás: Sarusi István

Időrendben elérkeztünk a honfoglaláshoz. Találtak valamit az Árpád-korból?
Igen, ugyanis az avarok után a magyarok érkeztek ide állatokat legeltetni, tehát sok az ehhez kapcsolódó lelet: karámárkok, kunyhók; marha-, juh- és lócsont.

Árpád-kori boronakút. Fennmaradásához nagyban hozzájárult, hogy a tölgyfaszerkezet mindvégig víz alatt volt, csupán a bányászás miatt mesterségesen alacsonyan tartott talajvízszint miatt került a vízszint fölé.

Forrás: Sarusi István

Milyen helyeket tart még említésre méltónak?
Például a szórványosan előkerülő késő középkori gödröket, edénytöredékeket illetve egy kutat, ami majdnem zárná a régészeti korszakainkat. Pontosan nem sikerült megállapítanunk, melyik település nyomai kerültek itt napvilágra, mert tudomásom szerint nem volt egyetlen sem a közelben.
Kizárólag a teljességre törekvés jegyében említem meg azt a néhány második világháborús emléket, ami ténylegesen lezárja a történelmi felsorolást. Rengeteg szovjet aknagránát, szovjet és magyar lőszer, valamint magyar lövészárok-rendszer tanúskodik arról, hogy itt is volt egy szovjet-magyar csetepaté.

Érintetlen szarmata temetkezés.

Forrás: Sarusi István

Ilyen kutatóárkokat ástak az elhunyt nyughelye mellé a korabeli sírrablók, akik vélhetően értékesítették a megszerzett zsákmányt. Ma már ennek megítélése messzemenőkig erkölcstelen, ám hajdanán akár az életben maradást is jelenthette a nincstelen közösségnek.

Forrás: Sarusi István

Hogyan látja: összességében milyen megtartásúak a leletek?
Sajnos meglehetősen rossz megtartásúak a szarmata csontok, bár ez köztudott. Ennek mikéntjét egyelőre még nem sikerült megfejteni, ám tény, hogy még a köröttük lakó barbár népek elhunytjaiénál is gyengébb állapotban maradtak ránk csontjaik. Véleményem szerint ezt a nélkülöző táplálkozástól kezdve egészen a temetkezési szokásokkal bezárólag megannyi minden előidézheti. Másik szívfájdalmunk, hogy ezeket a szarmata nyughelyeket 90 százalékban kirabolták az akkori sírrablók. Egyébiránt a többi tárgy, legyen szó az avar-, az Árpád-, vagy a késő középkoriakról – a boronakutat is ideérve – kifejezetten jó állapotban maradtak fenn.

Hasonlóan az eddigiekhez, most is a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum külső raktárába kerülnek a tárgyleletek. Ott mosásuk után a restaurátor veszi kezelésbe őket. Ezt követi a leltározásuk, majd a Múzeum „Öregépület”-ének régészeti polcain kapnak helyet, míg nem válogatják ki őket egy kiállításra.

Hun kori szarmata bogrács töredékei.

Forrás: Sarusi István

Ez a protokoll mennyiben tér el az imént említett ismeretlen keltezésű és szakmai talányokat rejtő leleteknél?
Annyiban, hogy ezalatt az embertani anyagot antropológusok kapják, míg a kútét egy fával foglalkozó specialista. Ő tudja pontosan megállapítani, hogy melyik korból való a tárgy. Emiatt fontos a szakértő bevonása. Szükség van még egy állatcsontszakértőre is, hogy elvégezze rajtuk a szakterületének megfelelő méréseket annak érdekében, hogy választ kapjunk a kérdéseinkre.