Parázson járás – tudomány vagy spiritualitás?

Az ünnepséget Szent Konstantin és Szent Ilona tiszteletére tartják, utóbbinak tulajdonítja az egyházi hagyomány Jézus keresztjének megtalálását.  A tényt pedig, hogy a 600 Celsius-fokos parázson néhány lépést sértetlenül meg lehet tenni, sokan a spiritualitásnak tulajdonítják, míg mások tudományosabb magyarázatot keresnek. Bárhogy is legyen, az évezredes gyakorlatot szerte a világon végzik, leginkább testi, lelki, szellemi és érzelmi gyógyító, illetve beavató szándékkal, például a felnőtté válás során. Gyakran vallásos rituálékhoz kötődik, mint Görögország és Bulgária egyes keleti ortodox közösségeiben.

„Az égő parázson járók úgy gondolják, hogy Szent Konstantin ereje és egyfajta vallási hatalom teszi lehetővé számukra, hogy képesek legyenek ezt megtenni, ami alapjában véve pont olyan, mint egy csoda” – mondta Loring Danforth, a Lewiston-i Bates College antropológusa, aki alaposan tanulmányozta a tűzön járási rituálékat.

A tűzön járás vagy más néven parázsséta során a „kiválasztottak” mezítláb sétálnak végig a forró parázson anélkül, hogy égési sérülést szenvednének. Ennek lehettünk mi magunk is szemtanúi a bulgáriai Gerana faluban. 
Magát a tűzjárás rítusát megelőzte egy körülbelül négy órás felkészülés és elmélyülés. A helyszín gyengén volt megvilágítva, alig lehetett látni. Férfiak és nők kis csoportja görög ortodox szentek ikonjait szorongatva táncolt, miközben hangszeres zene szólt: egy trákiai líra, egy bolgár duda és egy tamburin. Mindenki együtt énekelt, majd egy idősödő férfi egyfajta extázisban elkezdett mezítláb járni a még izzó, égő szénen. Néha lassan, máskor gyorsabban járt és követte a zene ritmusát. Arca semmilyen fájdalmat vagy kellemetlenséget nem mutatott. Valójában meglehetősen nyugodtnak és békésnek tűnt.

„A néprajzkutatók úgy vélik, hogy a rituálé Dionüszosz, a bor és mámor megtestesítője ókori görög ünnepeiben gyökerezik, ám az évek során a pogány hagyományok ortodox rítusokkal olvadtak össze. Mások egy helyi legendában hisznek, amely a szertartás eredetét annak tulajdonítja, amikor Szent Konstantin és Szent Ilona temploma sok száz évvel ezelőtt kigyulladt Kosztiban. Úgy tudni, a szentek segítségért kiáltottak és a falusiak bementek a lángoló épületbe, hogy megmentsék az ikonokat. A tűz azonban nem fogott rajtuk, és amikor kijöttek, sértetlenek voltak. A hitük szerint a szentek védték meg őket a tűztől” – hangzott el a helyszíni tájékoztatón.

De mit mond erre a tudomány? Amikor két különböző hőmérsékletű test találkozik, a melegebb test lehűl, és a hűvösebb test felmelegszik, amíg szét nem választják őket, vagy amíg a köztes hőmérsékleten nem találkoznak. Hogy mi ez a hőmérséklet, és milyen gyorsan éri el, az a két test termodinamikai tulajdonságaitól függ. A legfontosabb tulajdonságok a hőmérséklet, a sűrűség, a fajlagos hőkapacitás és a hővezető képesség.

„A hő átvitelének három módja van: ezek a hővezetés, a hőszállítás és a hősugárzás, tehát a hőt közvetlen érintkezés útján, levegő vagy a folyadék keringése segítségével, illetve egy központi forrásból adhatja át. A tűzön járás során a lábunk megérinti a hamuval borított, égő szenet, ám mivel a parázsséta során valóban járunk, ezért a lábak és a szén közötti érintkezési idő minimális. Ez azt jelenti, hogy túl gyors ahhoz, hogy a szén megégesse vagy bekormozza a tűzön járó lábát” – mutatott rá egy cikkben David Willey, a pennsylvaniai Pittsburghi Egyetem fizikaoktatója és a tűzön járás tudományának szakértője, és hozzátéve, hogy talán a szén alacsony vezetőképessége teszi lehetővé a parázssétát.

Első hallásra talán bizarrnak hangzik, de a parázson járás alapvető fizikai elve ugyanaz, mint ami lehetővé teszi azt, hogy egy tojást papírcsészében főzzük meg, amikor vörösen izzó, forró szén tetejére helyezzük. A forrásban lévő víz körülbelül 100 Celsius-fokon tartja a csészét, ami azonban több száz fokkal hidegebb, mint a papír égési pontja. Eszerint a tűzön járó lábában keringő vér is felelős lehet a sérülésmentes sétáért mindaddig, amíg a sétáló elég nyugodt ahhoz, hogy lehetővé tegye az erős véráramlást, és amíg folyamatosan mozgásban van.

A bolgárok szerint a tűzön járás képessége egyfajta isteni adottság, ami generációról generációra öröklődik. Egy azonban biztos: az első lépés megtételéhez óriási önbizalomra van szükség. A forró parázson sétálónak el kell hinnie, hogy minden rendben lesz. A tudományos magyarázatok így se nem cáfolják, se nem csökkentik vagy érvénytelenítik a rituálé értékét.

Írta: Jeki Gabriella