Mágikus kőerdő Bulgária egyetlen sivatagjában
A Bolgár Birodalom idején az emberek hittek abban, hogy a kövek természetfeletti erővel rendelkeznek.
A bulgáriai Várna mellett létezik egy különleges hely, ahol kőoszlopok nyújtózkodnak az ég felé. Bár elképzelések léteznek róla, de a tudománynak nincs pontos magyarázata, hogyan is keletkezett az úgynevezett kőerdő. A bolgárok csak Pobiti Kamani-nak (Pobitite Kamuni) nevezik, amit valahogy úgy fordíthatnánk, hogy „ültetett kövek”.
A területet buja vidék övezi, gyümölcsösökkel és mezőkkel tarkítva, ahol több ezer napraforgó virágzik: egyike az igen ritka, sivatagi élőhelynek Európában. Finom arany homok ropog a lábunk alatt és csupán a gyér aljnövényzet és az évelő pozsgások virágoznak időnként. A hullámzó homokdűnék szó szerint jelzik a hely ritmusát. És fölöttük tornyosulnak a lenyűgöző, akár 5-7 méter magas kőoszlopok, melyek vastagsága a 30 centimétertől 3 méterig terjed.
„Senki sem tudja biztosan, hogyan jöttek létre ezek a kőzetképződmények. Kialakulásukról számos elméletet és legendát ismerünk. Egy helyi mítosz szerint a kőoszlopok óriások megkövesedett teste, akik azt kérték egy halhatatlan fiatalembertől, hogy tárja fel előttük Isten nevét, mert ha megteszi, akkor feleségül vehet egy gyönyörű lányt, akit eredetileg az óriásvezér hitvesének szántak” – mesélte a helyszínen Nadya Medneva, bolgár idegenvezető, aki rámutatott, hogy némelyik képződményeket az érdekes formái alapján nevezték el; az egyikről például úgy gondolják, hogy Pobiti Kamani felett őrködik, ezért „Katonának” is hívják, mivel ez a legmagasabb a kőerdőben.
Hogy pontosan hogyan alakultak ki ezek a struktúrák, arról közel 200 éve folyamatos a vita. Erről számos elmélet látott napvilágot. Talán a mitikus küklopszok palotája? Esetleg az oszlopok valójában megkövesedett fák, amelyek tengervízben alakultak át? Talán a metán szivárgása révén keletkeztek, amely a tengerfenékről a tektonikus törésvonalak mentén tört felszínre? Vagy elmeszesedett algák és baktériumok alkotják a különös kőképződményeket?
A tudományos megállapítások manapság leginkább úgy gondolják, hogy a terület körülbelül 50 millió évvel ezelőtt tengerfenék lehetett, amikor Kelet-Európa nagy részét óceán borította. Az oszlopok abból a korszakból származnak, amikor a tenger több százezer évvel ezelőtt visszahúzódott, ám a több millió év alatt a tengerfenék üledékei összenyomódtak és mészkőrétegeket képeztek, egy sor kőoszlopos „kéményt” hoztak létre a szerves vagy ásványi folyamatok révén. A kövek tengeri eredetét először 1854-ben feltételezte William Hamilton, brit geológus.
A csodálatos természeti képződmények között különböző állatokra és formákra hasonlító oszlopok is vannak, amelyek különböző nevet kaptak: közöttük sétálva lehet találgatni, melyik lehet a teve vagy a magányos ember, esetleg a meglehetősen találó nevű termékenységi kő. A kőerdő oszlopainak belseje homokkal van tele. Valójában inkább úgy néznek ki, mintha valaki kézzel a helyükre a földhöz rögzítette volna őket.
A Bolgár Birodalom idején az emberek hittek abban, hogy ezek a kőoszlopok egy szent helyet alkotnak, és hogy valamiféle energiával és természetfeletti erővel rendelkeznek. A körülbelül 13 négyzetkilométeres terület közepén terül el az úgynevezett „Varázskör”: az a pont, ahol a kőerdőnek tulajdonított energia a legerősebb. A kialakult hagyományt követve a látogatók gyakran sétáltnak be az egyetlen, emberi kéz által alkotott, a kövekkel megjelölt körbe, ahol kívánnak valamit.
A Pobiti Kamani területét 1937 óta védelem övezi és az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, ám a kutatók azt szeretnék, ha nemzeti és európai geopark titulust kaphatna. A kőerdő egyedülálló sivatagi környezete mellett számos állatnak és veszélyeztetett növényfajnak az otthona, ami egyedülálló a világon. Azon kevés helyek egyike, ahol a látogatók visszautazhatnak az időben, hogy megpillanthassák azt a helyet, ahol 50 millió éve még tenger volt.
Írta: Jeki Gabriella
III. Ramszesz parancsnokának sírjára bukkantak
A nyughelyből többek között egy aranygyűrű került elő.
Díjnyertes magyar cipészmester műhelyében jártunk
Egykoron mindennapjaink szerves részét képezték a cipőkészítéssel és javítással foglalkozó suszterek, ma már azonban nemhogy e németes hangzású szó, hanem a cipészmesterek is egyre kevésbé számítanak köznapinak.
Lenyűgöző vaskori kincset talált egy amatőr fémkereső
A kutatók szerint a felfedezés az Egyesült Királyság egyik legjelentősebb vaskori leletegyüttese.
Már 4000 éve is létezett állami bürokrácia
Több száz agyagtáblát tartalmazó ókori levéltárat tártak fel Irakban.
Ritka viking ékszert találtak egy mocsárban
A lelet kiváló állapotban maradt fenn az oxigénszegény környezetnek köszönhetően.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
