Középkori karantén a dubrovniki városfalon kívül
A Trónok harca legnépszerűbb forgatási helyszíneként ismert városban Európában elsőként rendeltek el karantént a lepra megfékezésére, a 13. század végén.
Alig van még 7 óra, de a hőmérő már 29 °C fokot mutat, Dubrovnik ősi kikötővárosa épp csak ébredezik.
Megállok a városfal tetején, a végeláthatatlan kőfalak ablakaiban vidáman lengedeznek a kimosott lepedők. A lábam alatt elterülő keskeny utcákban a helyiek végzik mindennapi teendőiket, gyerekek súrolják a küszöböket, asszonyok dagasztják a friss kenyeret, férfiak halászhálót szárítanak a korai napsütésben. A világjárvány ide is begyűrűzött, a napi 8 ezer turistából – a helyiek kisebb-nagyobb örömére – szinte alig maradt valaki.
Horvátország legdélibb részén, az Adria partján fekvő Dubrovnik mindig is különleges helyet foglalt el Európa történetében. A hiedelem szerint azok a görög és római menekültek alapították a 7. században, akik a szláv támadások elől a Laus nevű sziklasziget erdőiben telepedtek meg. A szigettel szemközti szárazföldi partszakaszra később aztán horvát népesség érkezett, majd a két település közti érintkezés állandósulásával megkezdődött a szárazföldön és a szigeten lakók keveredése.
A kiváló kereskedelmi adottságokkal rendelkező városra sokan rá akarták tenni a kezüket, kezdetben Bizánc fennhatósága alatt állt, a birodalom eleste után aztán Velence vezetése alá került, később a török birodalom hódításától csak merészséggel és hatalmas váltságdíjakkal menekült meg. A gazdagodó államocska jól lavírozott a történelem viharaiban, nem csak Velence tudta nélkül építette egyre messzebbre kereskedelmi kapcsolatait, de nemegyszer korát megelőző intézkedéseket is bevezetett: 1417-ben megtiltotta a rabszolga-kereskedelmet, 1432-ben pedig megszervezte Európa első állami egészségügyi szolgálatát is.
A magyar királysághoz is tartozott egy darabig, I. Lajos 1358-ban szerezte meg Velencétől, így Dubrovnik 1526-ig a magyar korona ékszere lett.
Leérve a meredek lépcsőkön Dubrovnik legszélesebb és legismertebb utcájára jutok, a Stradunon a pincérek már javában tüsténkednek. Friss abroszok kerülnek az asztalra, a főkapunál dézsába állított virágok díszlenek, a vaskos szőlőtőkék indái akár két-három emeletet is felkúsznak, hogy az utcák mély, árnyékos kanyonjából elérjék a fényt.
Turisták nélkül újra virágzik az UNESCO Világörökség részét képező város. Ahogy a helyiek mesélik egy kávé közben, lakhelyük az utóbbi években annyira zsúfolt lett, hogy 2017 áprilisától kamerákon figyelik az óváros kapuin be- és kilépő turisták számát.
Nyaranta a tömeg már elviselhetetlenné vált, a Stradun mindössze 300 méter hosszú szakaszát ilyenkor több mint fél órába telt megtenni. Az óriási tengerjárók hetente behajóztak az öbölbe, így esetenként akár 15 ezer utas is zúdult az ódon utcákra.
Az új előírások ma 8 ezer főben korlátozzák a városfalon belül tartózkodók számát. Hatezer látogató után már lassítják a belépést, ha a bent tartózkodók száma eléri a 8 ezret, csak akkor lehet belépni a híres kapukon, ha valaki elhagyja az óvárost.
Nem is lehetne aktuálisabb az ősi falak közt sétálni, mint most, a pandémia alatt, ugyanis Dubrovnik Európában elsőként rendelt el 1272-ben karantént a leprában szenvedőknek, majd száz évvel később, amikor a fekete halál felütötte fejét a Raguzai Köztársaságban, a városatyák Velence példáját követve 40 napig tartó szigorú elzártságot követeltek meg minden veszélyeztetett területről érkezőtől.
A karanténra vonatkozó kiáltványt, annak idején Velence hirdette ki azzal, hogy minden hajót és utast a közeli San Lazzaro szigeten kell elhelyezni „quarantino”-ban addig, amíg a különleges egészségügyi tanács engedélyt nem ad nekik a városba való belépésre.
Az Adriai-tenger túloldalán, Ragusában azonban a város Nagy Tanácsa úttörő törvényt fogadott el a járvány terjedésének megakadályozása érdekében. Úgy rendelkezett, hogy csak a fertőzött területekről érkező hajóknak és szárazföldi szállítóknak kell alávetni magukat a 40 napos elszigeteltségnek. Ezzel Dubrovnik vált az első mediterrán kikötővé, amely a tengeren vagy szárazföldön fertőzött területekről érkező embereket, állatokat és árukat lefoglalta, elkülönítve őket az egészséges lakosságtól, míg Velence karanténba helyezett minden hajót, teljesen megállítva így az életet is a városban.
Senki sem tudja pontosan, miért volt a 40 napos elkülönítési időszak: egyesek szerint a városatyák a keresztény nagyböjtöt vették alapul, mások úgy vélik, hogy olyan bibliai eseményeket idéztek, mint a nagy árvíz, Mózes tartózkodása a Sínai -hegyen, vagy Jézus bolyongása a pusztában.
Ami biztos, hogy Dubrovnik a veszélyes helyekről érkezőknek a közeli Cavtat városában vagy Mrkan szigetén rendelte el a karantént, mielőtt beléptek volna a középkori városba.
Kezdetben a karanténszállás rendkívül szegényes volt, rögtönzött, kunyhókban, sátrakban és néha a szabad ég alatt aludtak az utazók.
1397-ben aztán a Mljet szigetének bencés kolostorát jelölték ki az elzártság idejére, végül pedig a dubrovniki szenátus elrendelte, hogy az utolsóként az óváros keleti bejáratánál kell megépíteni a karanténszállásokat.
A vesztegzár helyszínei így azok az apró ablakos kőépületek, az ún. lazarettók lettek, amelyek a leprások védőszentjéről, Lázárról kapták a nevüket és 300 méterre épültek az óváros kőfalaitól. A városfalakon belüli zsúfol helyeken bármilyen betegség könnyen elterjedhetett, hogy a lazarettókban ez ne forduljon elő, azokat tágasra, szellősre tervezték. A dubrovniki komplexum tíz épületből, öt udvarból és két őrházból áll. S bár az utazók szabadon sétálhattak az udvarokon, és kedvük szerint időzhettek a teraszokon is, azokkal, akik már kikerültek a karanténból vagy akik a városfalon belül laktak, tilos volt az érintkezés.
A dubrovniki lazarettók ma turisztikai látványossággá váltak, amely kulturális eseményeknek, koncerteknek és hagyományos Linđo folklór táncnak ad otthont.
A különleges óváros után lebiciklizem a Sunset beach-re, nézem a hullámzó tengert, talán pont onnan, ahonnan Szabó Lőrinc is tette, amikor Dubrovnikba látogatott nem is egyszer.
Bár Horvátország déli szegletébe mindenki az óváros miatt érkezik, az Uvala Lapad part vadregényes szakasza igazi meglepetés. A szikla oldalában futó promenádon sétálva titkos öblök bukkannak elő a fák közt, a meredek lépcsők mindegyike egy türkizkék vizű kiugróhoz és naplemente ponthoz vezet.
Több ezer éves pajzsokat találtak
A kutatók egy törökországi vaskori lelőhelyen végeztek feltárást.
50 ezer éves fegyverre bukkantak
A neandervölgyiekhez köthető lelet különlegessége, hogy állati csontból készült.
Több ezer éves kardot találtak Egyiptomban
A kutatók egy ókori, a tengeri népek elleni védelmet segítő erődöt tártak fel.
Visszakövetelik Nofertiti ikonikus mellszobrát
A műtárgyat bő száz éve hozták el Egyiptomból.
Kalózok elől rejthették el ezt a kincset
A római korból származó pénzek egy olyan területen kerültek elő, ahol gyakoriak voltak a portyázások.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
